Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 73 Nem fogadhat el az állam föltétlenül oly elvet, mely lehetetlenné teszi, hogy az ő léte és intézményei ellen, habár külföldön, forradalmat merénylő külföldit megbüntethesse s mely azt követeli tőle, hogy büntetlenül hagyja az ő területére érkezett azon külföldit, a ki, habár külföldön, fellázitotta polgárait hazájuk intézményei és alkotmánya ellen, fegyvert szerzett a lázadóknak a végett, hogy a terület integritását erőszakkal megtámadják s annak másik állam területéhez kapcsoltatását fegyverrel eszközöljék ki. Mindkét esetben a büntetlenség lenne a merev territorialitás elvének szükségszerű következménye , mert: habár az első esetben fenmarad a lehetőség, hogy saját alattvalóját megbüntetés végett kiadja az állam azon terület büntető hatalmának, melynek az megsértette jogrendét s mely — a territorialitásnál fogva egyedül lenne jogositva azt megbüntetni, mindazonáltal ezen mód csupán theoreticai expediens, mert saját allattvalójának kiadása, az állam önállóságának, sőt becsületének is megsértését képezvén s ezen felfogás az egész művelt világ felfogásában gyökerezvén, nem találkozik oly ország, mely egy theoria következményeinek megmentése végett, ezen módot — saját alattvalójának kiadását gyakorlatilag alkalmazásba vegye. A másik esetet illetőleg pedig, minthogy a mi állami intézményeinknek s területünk épsé gének oltalmára nem terjednek ki a külföldi büntető törvények, sőt bizonyos körülmények közt a merénylet szitása épen a külállam érdekében állhat: a merev területiség folyamánya az lenne, hogy a tettes nem büntettetik a sértett állam által, habár ennek hatalmi körébe jut: mert a cselekmény külföldön követtetvén el, a megbüntettetés jogosultságát kizárja a territorialitás elve; de nem büntettetik saját állama által sem: mert ennek törvényeit nem sértette meg. Folyománya lenne tehát a territorialitás elvének, a mi államunk szabad megtámadhatása bármely külföldi által, a büntetés félelme és veszélye nélkül. De nem fogadható el kizárólagos elv gyanánt a személyiség elve sem; mert ez a hazai büntető törvények kötelező erejét mindenik honos személyéhez kötvén, ezen elv szoros alkalmazásából az következnék, hogy a magyar honos, a ki külföldön bármely a jelen törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekményt követ el, — habár azon cselekmény ott a hol elkövettetett, nemcsak nincs tiltva, hanem az ott szokásos cselekmények közé tartozik: mindazonáltal hazajöttekor büntetés alá lenne vonandó. Gondoljunk például az ázsiai népek és törzsök szokásaira; gondoljunk azon cselekményekre, melyeknek büntethetősége a mi climaticus vagy ethnographiai vagy műveltségi viszonyainktól van feltételezve; például a 224-ik §-ban meghatározott bűntettre és vétségre, gondoljunk a csalás bűntettére, ha a mi törvényünk szigorú határozványait akarnók alkalmazni oly esetre, mely Európán kivül, oly területen történt, mely az úgynevezett „üzéri ügyességet" a mi felfogásunk szerint szükséges korlátok közé nem szoritja. A bővebb foglalkozás az internationalis jogtan ide vonatkozó tételeivel, a jelen munka feladata által ki van zárva; csak röveden érinthető meg, hogy a mint sem az egyik, sem a másik elv nem felel meg az állam jogos feladatának, ugy azok egyike sem vált kizárólag alkalmazhatóvá azon hozzáadások vagy módosítások által sem, a melyek által a legkirívóbb következmények elhárithatóknak tartattak. így például a territoriális elv azon fogalmazásához, hogy mindenik állam kizárólag maga lévén jogositva a területén megállapított jogrend megsértése miatt büntetni, s hogy e kizárólagos hatóságának más állam általi gyakorlása, habár ez állam a bűntettes hazája volna is — azon állam souverenitásának bitorlását képezi, a melynek területén a cselekvény elkövettetett — az ezen fogalmazáshoz hozzáadott azon toldalék, mely szerint a bűntettes hazája jogositva van ugyan a külföldön büntettet elkövető alattvalóját megbüntetni, de midőn ezt teszi, ezen hivatásában, mint azon állam mandatariusa jár el, melynek területén a cselekvény elkövettetett s mely ez okból egyedül tekinthető megsérKÉPVH. IBOMÁNT. 1872 — 75. XX. 10