Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 71 Kérdés támadhat, hogy ki van-e zárva az enyhébb törvény alkalmazása, ha annak hatályba lépte előtt az első bíróság már elitélte a vádlottat, de ítélete még nem emelkedett végérvényre? A törvényjavaslat szavainak értelme ily megszorítást nem enged meg, mert az enyhébb intézkedések alkalmazása megszorítás nélkül lévén kimondva: ez azt követeli, hogy mindazon büntetendő cselekményre nézve, a melyek felett a törvény hatályba lépte után, a bírónak ítéletet kell hozni, e szabály alkalmaztassák. Már pedig nemcsak az képez ítéletet, a mit az első- vagy másodfokú bíróság mond ki, hanem a harmadfokú bíróság elé törvényszerüleg felebbvitt esetekben ezen bíróság is itél. Az Ítéletnek a törvény rendelkezésével összhangzónak kelletvén lenni, a harmadfokú bíróság nem csökkentheti a törvény által határozottan kimondott visszaható erőt; következőleg ítéletét ezen szabály figyelembe vételével kell hoznia. Csupán a sajtóbiróságoknál foroghatna fenn az eset, hogy a semmiségi panaszszal megtámadott ítélet ez alapon, a törvény erejénél fogva megsemmisítendő és visszaküldendő; a mi Francziaországban „circonstances atténuantes" iránt 1832-ik évben hozott törvény hatályba lépte utáni ítéletekre nézve, a semmitőszék által gyakorlatba vétetett. A 4-ik §-hoz. Nyomtatvány alatt értetnek: a nyomda, metszett, minta, gép vagy más mesterséges készület vagy vegyészet általi többszörösitések. Az általános indokokban kifejtetvén az okok, a melyek folytán a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségek a törvényjavaslatba foglaltattak: szükségessé vált meghatározni, hogy a gondolat közzétételére szolgáló mely eszközök használatával véghezvitt bűntett vagy vétség tekintetik sajtó által elkövetettnek? A büntető törvénynek nem lehetvén feladata büntetés alá vonni valakit — habár jogellenes gondolata miatt: a büntetésnek csak akkor lehet helye, ha a büntető törvénybe ütköző gondolat egyszersmind külkifejezésre hozatik. De még ez esetben is rendszerint csak nyilvános közlés képezi a büntetés feltételeit, olyannyira, hogy még a felhívás valamely bűntett vagy vétség elkövetésére sem büntettetik más esetekben, minthogy ha az nyilvánosan történt. (167—169. §§.) A gondolat nyilvános közlésének egyik leghatékonyabb s leggyakrabban használt, de nem egyedüli eszköze a sajtó, illetőleg az ez által készített nyomtatvány; minthogy azonban nem egyedüli eszköze, nehogy a bűnös és veszélyes gondolat, ha az a közzététel más eszköze által hozatik nyilvánosságra, büntetlen maradjon, ez okból szükséges meghatározni, hogy milynemü közzététel tekintetik a büntetőtörvény értelmében olyannak, mintha az sajtó általi közzététel vagyis nyomtatvány volna. A 4-ik §. ezt czélozza, és értelme az, hogy a tudomány, a művészet avagy az ipar körébe tartozó módok és eszközök bármelyike általi többszörösitések, az egyéb feltételek létezése esetében, a nyomtatványnyal egyenlő közzétételeknek tekintetnek. Ide tartoznak tehát az iráson és nyomtatáson kívül, a vegyészeti, a plastikai, a mechanicai, a fényképészeti s hasonló más ismeretes vagy ezentúl felfedezendő módokon eszközlött mindennemű többszörösitések. II. FEJEZET. A jelen törvények alá vetett személyek. Sem a „territorialitás", sem a „personálitás" elve egymagában nem képes kielégitőleg meghatározni az állam büntető törvényei hatályának terjedelmét a terület s a személyek tekintetében. Annyi bizonyos és senki által sem vonatik kétségbe, hogy mindenik állam joggal bir, a saját terűié-