Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

58 860. SZÁM. veszélyeztessék a büntetés igazságos szigora: épen a rendkívüli esetekre lehet tágabb tért nyitni s egy általános szabály által megengedve a rendkívüli enyhitési jogot, a mérték meghatározásánál nagyobb befolyást engedni a bíró belátásának. JEzen rendszer közvetítést képes az 1843. évben elfogadott csaknem korlátlan birói arbitrium és a feltétlenül határozott büntetési tételek között. A bíró szabad arbitrálása meg van ugyan kötve a törvény által, de lehetővé van téve egyszersmind az is, hogy a büntetések kimérésénél az igazságos mérték ne tévesztessék szem elől. A netaláni túlságos enyhitési hajlam korlátozását találja egyrészről a 90. §. intézkedéseiben, de másrészről azon körülményben, hogy az idézett szakasz kivételes intézkedéseket tartalmazván, mindannyiszor, valahányszor ezen szakasz alapján, a rendszeres minimumon alul szállíttatik le a büntetés, az itélet indokaiban külön kiemelendők azon körülmények, melyek által a bíró a rendszer mellőzésére s kivételesen ezen szakasz alkalmazására látta magát indíttatva. A rendkívüli enyhítés kiterjed a halál, valamint az életfogytig tartó szabadságbüntetésekre is; korlátozását azonban abban találja ezen engedély, hogy az ezek helyébe megállapitandó büntetés 15 évi tartamnál nem szállítható lejebb. Ezen a német törvénykönyv megállapításától eltérő, de a belgával és az olasz javaslattal megegyező intézkedés indokoltnak látszik az által; mert a legnagyobb büntettek is habár ritka esetekben, de még is elkövettethetnek oly rendkívüli körülmények között, hogy a biró azon ítélete, melylyel a halált vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést kimondja: az igazságot és a közérzületet sértené. Ezen eshetőségtől az állam jól felfogott érdeke és a törvény tiszteletének szempontjából meg kell menteni a bíróságot; különösen, ha a szóbeli és nyilvános eljárás hozatik be, s a birói itélet a tárgyaláson jelen volt, s az egész esetet az arra befolyt minden körülménynyel ismerő hallgatóság előtt nyilvánosan kihirdettetik. így például az előre eltökélt szándékból elkövetett gyilkosság, kétségtelenül a legborzasztóbb bűntett és igazságos is, hogy ennek büntetéséül halált állapit meg e törvény. De nem lehető-e s nem történt-e meg, hogy egy fiu, anyjának meggyalázóját, a család végtelen szerencsétlenségének, sőt az atya halálának okozóját, „előre megfontolt szándékkal" megölte? És nem sértené-e az emberiség, jog- és igazság érzelmét, ha ily esetben a fiút halálra ítélné a biró? A királyi kegyelem kétségtelenül módot nyújt a büntetés tulszigorának enyhítésére; de a helyes igazságügyi politika arra lesz irányozva mindig, hogy a Felség kegyelmét csak a legritkábban legyen szükséges felhívni, s hogy a jogérzet ne kényszeríttessék a birói itélet igazságtalansága ellen, óvszernek és menedéknek keresésére. A visszaesés. A törvényjavaslat nem tartalmaz külön fejezetet a visszaesésről, hanem a különös részben jelöli meg azon és az azokkal rokon bűntetteket és vétségeket, melyek, ha oly egyének által követtetnek el, kik e cselekmények egyike miatt már meg voltak büntetve, a rendes büntetés keretén felüli súlyosabb büntetés alá esnek. Két methodus követhető a visszaesésre vonatkozó intézkedések megállapításánál. Vagy a törvény általános részében vétetik fel egy külön fejezet, mely meghatározza a visszaesés fogalmát, eseteit és büntető következményeit; vagy a különös részben, az egyes büntetendő cselekményeknél határozza meg a törvény, hogy ezen vagy ehhez hasonló büntetendő cselekmény ismétlése esetében, mennyiben változik vagy a cselekmény büntető természete, vagy a büntetés neme, vagy pedig csak a büntetés foka, esetleg annak csupán csak mértéke.