Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 47 A londoni congressus bizottságának fentebb kivonatilag közölt jelentésében foglalt azon határozott tétel, „hogy a foglyok előrehaladó (fokozatos progressiv) osztályozása minden börtönben foganatosítandó" azon tartózkodás daczára is, melyet a bizottság az egyes rendszerek tekintetében szabályul tűzött maga elé, világosan a progressiv rendszert jelöli meg mint olyat, a melynek alapeszméje minden helyes börtönrendszer feltételét képezi. Több országról tudatik, hogy börtönrendszerének a progressiv rendszernek megfelelő átváltoztatásán működik, s hogy ezen czél komoly tanulmányok és tapasztalati adatok gyűjtésének tárgyává tétetett. Ezen országok közé tartozik Oroszország és Holland, s különös ez utóbbira nézve a tévedés veszélye nélkül lehet állítani, hogy ott a progressiv rendszer hívei, a döntő körökben már is tulsulylyal birnak. A jelen törvényjavaslat e rendszert fogadta el a jövő börtönrendszeréül s azok után, a mik fentebb felhozattak és kiemeltettek, alig forog fenn szükség ezen választásnak bővebb igazolására. A progressiv rendszer súlyosan érezteti az állam büntető jogát és hatalmát, de hozzászoktatja egyszersmind a letartóztatottat ahoz, hogy szenvedések és nélkülözések között küzdjön ki minden enyhülést, minden előnyt: s midőn ezt eszközli, szoros összefüggésben a rendszer alapelveivel, a bünős javulásának foka szerint lassan és nagy óvatossággal, különböző fokok felállítása mellett enyhíti a bánásmódot mindaddig, mig a javultat büntetésének utolsó idején csaknem teljesen a szabad emberekkel egyenlő bánásmódban részesítvén, őt a szabadságra előkészíti. Azon rendszer czélszerüsége felett, mely a fogoly erkölcsi és physicai erejének folytonos megfeszítését eredményezi, kétely nem foroghat fenn; a mely rendszer ezt nemcsak irott szabálynak, különböző alakban kiadott rendelkezésekben foglalt utasításoknak tekinti, hanem tettleg eszközli is, az okvetlenül jótékonyan hat, annak okvetlenül fölényt kell tulajdonítani a többi rendszerek felett. A vallás, tanítás, munka és a fegyelem a fokozati rendszer szerinti fogság valamennyi stádiumán keresztül, szünetlenül gyakorolják javító, nemesítő és serkentő hatásukat, s combinatióban a szabályozott egyéb intézkedésekkel, a kedvező eredmények elérését a lehetőségig előmozdítják. A fennebb kiemelteken fölül, különösen hazánk népviszonyai és a börtönök lakóinak tekintetéből, még azért is hozatik ajánlatba e rendszer és pedig a közvetítő intézettel együtt, mert üdvös hatását épen a földműves osztályra nézve, a mely pedig a büntettessek legnagyobb contingensét képezi, a legalaposabban lehet reményleni. A közvetítő intézetben ugyanis a mezei gazdaság lenne folytatandó; ez a nép szokott foglalkozása lévén, az intézet, a földműves foglyoknak gyakorlati gazdászati tanintézetévé válnék, s azok, az itt szerzett ismereteket egész életükön át haszonnal és sikerrel értékesíthetnék. A mechanikai mesterség megtanulásától nem várhatjuk ez eredményt. Ezen foglalkozás nem egyez meg a földművelő néposztály hajlamaival; arra a fegyencz csak a börtön fegyelme által kényszeríthető és igy elhagyja azt azonnal, mihelyt kiszabadulván, akaratának szabad urává válik. Ezáltal a mesterség megtanulására fordított idő s a betanítás fáradsága teljesen haszontalanul elveszettnek tekintetendők, s a mi több, a fogoly nem nyeri azon tudatot, hogy az állam az ő hasznára fordította az időt, a meddig fogsága tartott. Ez ellenkezőleg áll a mezei munkában, a mezei gazdálkodásban való oktatás esetében. Ezt kiszabadulása után is folytatja az illető, erre természeti hajlammal bir, ebben nőtt fel, ezt szívesen gyakorolja, az e körül szerzett ismeretei tehát kiszabadulása után saját hasznára fordíthatja és a munkakedvet a fegyintézetben megkapván, annak hasznáról meggyőződve lévén, midőn e foglalkozást nagyobb sikerrel folytatja, mint mások, a kik a szükséges ismereteket nem szerezték meg, bizonyos hálaérzettel emlékezik vissza azokra, a kik ebben útmutatói, tanítói és javának előmozdítói voltak.