Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 193 A bűntett fenforog, annak okozója a felbujtó és a tettes együtt: a törvény azonban, ezek egyikének a bűntett utáni hasznos tevékenysége indokolásából a jog szerint megérdemelt büntetést elengedi. Tehát csakis következetes keresztülvitele a jogelvnek, ha minden más egyénre nézve az általános jogszabály alkalmaztatik. Felelös-e a felbujtó a felbujtott által elkövetett bűntettért, ha ez a reábízott tett végrehajtásánál a tárgyra nézve téved vagyis ha „error in objecto" esete forog fen? Előre kell bocsátani, hogy ha a törvény létrejő, a biró határozatának alapját, első sorban csakis a törvény szövege képezheti. Mindaz, a mi a törvény meghozatala előtt, vagy a törvényjavaslat megvitatása alkalmával bárki által és bárhol mondatott, szemben a törvény szószerinti szövegével, a háttérben enyészik el, s a törvény értelmezésénél nem bir a biró előtt nagyobb nyomatékkal, mint a milyet az állitások indokolásául felhozott érvek, összefüggésben a törvény szövegével, a biró meggyőződésére gyakorolnak. Ezt meg kellett emliteni különösen ama vitás kérdések szempontjából, melyek a törvényjavaslat szövegezésénél szem előtt tartattak; melyekre nézve a szövegezés alkalmával, azon elintézés tartatott szem előtt, mely az indokokban kifejtetett: de megtörténhetik s e mellett tanúskodik az élet, hogy ez által a vita nem mindig fejeztetik be. Visszatérve a concret kérdésre, az 1859. évtől fogva különös fontosságot nyert. Az emiitett évben ugyanis a hallei esküdtszék előtt következő eset tárgyaltatott. JRosahl 300 tallér Ígérete által reábirta Bőset, hogy éjjel álljon lesbe a lieskaui utón, s lójje agyon az arra menő Schiele nevű egyént. llose beegyezett, s a megjelölt helyre menvén, lesbeállt, s midőn egy embert, — kit ő Schielének tartott, — arra jönni látott reálőtt, s meg is találta: minthogy azonban nem halt meg rögtön; azt puskája agyával főbeverte. Később kiderült, hogy a meggyilkolt nem volt Schiele, hanem Earnisch-nevü tanuló. Az esküdtszék Fiosset a gyilkosság bűntettében, Mosahlt pedig a gyilkosság részességben mondván ki bűnösnek: a bíróság mindkettőt halálra ítélte, A közbevett semmiségi panasz nem vezetett eredményre; mert a legfőbb törvényszék a bűntett, illetőleg a részesség kérdésének az esküdtek általi eldöntésében törvénysértést nem talált. Ezen ügy csaknem valamennyi német cáminalista által, kik azon időtől fogva vagy a büntetőtörvénykönyvet átfoglaló, vagy az alapelveket tartalmazó vagy csupán a részességgel foglalkozó munkát irtak, majd hosszabb, majd rövidebb kivonatban közöltetik, s majd főbb vonásaiban, majd részletesen commentáltatik. Jogi tekintetben a kérdés az: vajon bevégzett gyilkosság vagy csak annak kísérlete és ezzel „concursus ideális

K-ban — culposus emberölés forog-e fenn? A gyilkosság tényálladékához az egyik vélemény szerint nem csupán gyilkossági szándék és valamely embernek megölése, hanem az is kivántatik, hogy a szándék és azon eredmény egymással okozati összefüggésben legyenek. Ha a tettes, a szándék megvalósításánál téved a személyben, ez által megszakad az okozati összefüggés; mert a gyilkolási szándékkal csupán a tévedés ideje előtti cselekmény áll összefüggésben, de nem a tévedés utáni tevékenység, és ennélfogva nem állhat vele megszakitlan összefüggésben, a tévedésből származó tettnek eredménye. Azok, kik a kérdést ekkép elemezik, természetesen azon eredményre jutnak, hogy a körülirt cselekmény nem képez gyilkosságot, hanem gyilkossági kisérletet, és ezzel bűnhalmazban culposus emberölést. Ezen megállapítás — bár a legújabb időben — egy első rendű tekintély által s támogattatik, nem eredményez megnyugvást. KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. xx. 25