Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 183 sértési cselekménynek véghezvitelére még mit sem cselekedett", ez esetben, a mai fogalom szerint, még nem létez felbujtás. Az állam elleni súlyos merényletek eseteiben, a jelen törvényjavaslat is büntetendőnek nyilvánítja ugyan a szövetkezést; s ez okból a felhívás, ha szövetkezésre vezetett, a jelen javaslat szerint is büntetendő. De minthogy nem találja a szövetkezésben a felségsértés megkezdését, következőleg nem tekinti a felhivót felbujtónak: ez okból nem a felbujtó büntetését, hanem a delictum speciale büntetését indítványozza alkalmaztatni, — mely kettő közt rendkívül nagy a különbség. Mig ugyanis a felségsértés s igy az erre eszközlött felbujtás büntetése, a legtöbb esetben életfogytig tartó fegyház ; addig a szövetség, ha az létrejött, — de nem akkor, ha erre csak felhívás történt, — öt évig terjedhető államfogházzal büntettetik. A mondottakban indokolását találja egyúttal az is, hogy miért használtatott ezen szó s nem az 1843. törvényjavaslatban alkalmazott „reávett" kifejezés. A reávétel inkább a csalárd üzelmekre vezethető vissza s azért egyoldalú; reávenni valakit, igen hasonlít a reászedéshez. Igaz ugyan, hogy a reászedés által bizonyos körülmények közt szintén előidéztethetik a determinálás; de az inkább csak egyik nemét fejezi ki azon hatásoknak, melyekből ezen eredmény származik. Éhez járul még azon körülmény is, hogy a mennyiben a reászedés következtében a tettes tévedésbe vitetett: ez esetben, — mint alantabb igazoltatni fog — nem felbujtás, hanem a büntetendő cselekmény elkövetésének más neme áll elő. A „reábirás" helyesebbnek látszik még azért is : mert kapcsolatban van az erő eszméjével, mely kifejtetik arra nézve, hogy valamely elhatározás keletkezzék s ennek folytán valamely büntetendő cselekmény elkövettessék. Bármely hatás ugyanis csak két módon eszközöltethetik: physicai vagy psyhicai tevékenység által. Minden tevékenység erőt tételez fel s igy azon psyhicai tevékenység is, mely által valaki valamely elhatározására biratik, a „vis psyhica," — a büntetendő cselekmények egyik csoportjának ezen tényezője — lételeme által jő létre. A „birás* az erő eredménye : a reábirás tehát a psyhicai erő olyatén és oly fokú alkalmazása, mely képes volt előidézni azon eredményt vagy is azon elhatározást, mely a bűntett elkövetésének szellemi oka volt. Az eddigiekből levonható következtetés az, hogy reábirás — a törvényjavaslat értelmében nem forog fenn: a) ha a felbujtónak psyhicai tevékenysége nem idézte elő a megfelelő elhatározást azon személyben, a ki irányában a felhivás, a reábeszélés vagy a psyhicai hatás más módja alkalmaztatott; b) vagy ha a tettes cselekvése, nem volt a felbujtó psyhicai tevékenységének eredménye. Mindkét esetben a reábirás hiánya mutatkozik s ezzel elesik a felbujtás. E helyütt csak is az eszme meghatározásával foglalkozhatunk; de ezt sem tarthatnék igazoltnak, ha az, az eshetőségek és bonyodalmak közepette nem állhatna fenn változatlanul; ha áz alkalmazásban gyakorta igen nehéz viszonyokkal szemközt vagy a kifejezett eszmét vagy az igazságot kellene csonkitanunk. Visszafogunk még. térni e tárgyra s a gyakorlati élet különböző alakulásai, a controversiák nehézségei között is megvizsgálni az eszmét; most csak azt jegyezzük még meg, hogy a reábirás fődé nem egyedüli tényezője a felbujtásnak. Megemlitendő még, hogy a psyhikai hatás nem csupán mint a felbujtás, hanem mint a bűntett vagy vétség elkövetésének előmozdítása is jelentőséggel birván, az a kinek szellemi hatása nem volt ugyan determináló a bűntett elkövetésére; de hatással volt a tettes elhatározásának megerősítésére, nem ugyan mint felbujtó; de mint segítő esik a büntetőtörvény rendelkezése alá.