Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 181 nincs részesség; ebből következik, hogy a culposus részesség, valamint a részesség valamely culposus cselekmény elkövetésére vagy elkövetésénél ki van zárva a törvényjavaslat áltál. 2. Részességnek csak valamely bűntettre vagy vétségre vonatkozólag van helye. Az öngyilkosság nem képezvén büntetendő cselekményt, az erre közreműködő részesség miatt senki sem büntethető. Büntethető ugyan bizonyos neme a közreműködésnek, mint „delictum sui generis

u a törvényjavaslat különös rendelkezése — a 271. §. folytán; de ha e szakasz kimaradna, az öngyilkosságra közreműködő az ötödik fejezet értelmében, vagyis mint részes nem vonathatnék feleletre. 3. Részességnek csak a bűntett, illetőleg vétség elkövetése előtt vagy alatt lévén helye, as elkövetés után senki sem válhatik a bűntett részesévé. A tett utáni közreműködés connexitást képez, nem pedig complicitást. Ez okból az orgazdaság és bűnpártolás a XXX-ik fejezet szerint külön büntetendő cselekményeket képeznek. Az alanyok tekintetében legalább két személynek valamely bűntett vagy vétség véghezvitelére irányzott bűnös szándékban egyesitett különnemű tevékenységét tételezi felrészesség. A tevékenység szempontjából pedig három különbség különböztetendő meg: a felbujtó, a tettes és a segitő vagy segéd külön természetű tevékenységei. A tettesen kivül vagy a felbujtó, vagy a segitő tevékenysége lényegesen kivántatik, hogy részesség foroghasson fenn; de lehet egy felbujtó és egy tettes, vagy több felbujtó és csak egy tettes; valamint több felbujtó és több tettes, — a mint ugyanezen számyiszony létezhet a tettes és a segédek, — esetleg a felbujtó, a tettes és a segédek tekintetében is. A dolog természetéből következik egyébiránt, hogy felbujtó és segitő tettes nélkül nem képzelhetők. A fogalom meghatározásából következik, hogy több tettes közül az egyik, vagy többen lehetnek felbujtók és tettesek is egyszersmind; a mint másrészről több tettes által követtethetik el a bűntett, a nélkül, hogy szükségszerüleg részesség forogna fenn. Igen helyesen mondja Boitard: „La pluralité d'auteurs n'entraine pas, ne nécessite pas la complicité." A felbujtót és tettest szokásban volt a bűnszerzők elnevezése alatt összefoglalni azon indokból, mert az ő tevékenységük hozza létre a büntettet, ők tehát annak tulaj dónképeni szerzői. A hatás minősége szerint azonban, melyet ezek a bűntett létrehozatalára nézve gyakorolnak: a felbujtó, értelmi, erkölcsi, psychologiai vagy psychikai, a tettes pedig — nem egészen találólag — anyagi bűnszerzőnek szokott neveztetni. A törvényjavaslat mellőzte a bünszerző elnevezést, mely nem eléggé tüzetes s ez okból sok controversiára adott okot, — de felesleges is. Mit jelent e szó ? Azt, hogy a bünszerző saját elhatározásából, tehát a nélkül, hogy más által felbujtatott volna, — vált a bűntett tényezőjévé. A szó ezen jelentőségében, bűnszerző volna a felbujtó és a fel nem bujtott tettes, mig azon tettes, a kit más bujtott fel a bűntett elkövetésére, nem volna a bünszerző elnevezése alá foglalható. Helyes értelmezés szerint tehát, nem fejezi ki a szó azt, a mit kifejeznie kellene: t. i. a felbujtónak és a tettesnek, — ez utóbbi akár felbujtás akár teljesen önelhatározása folytán cselekedjék — ellentétbe helyezését a segítővel, akár önkényt, akár felbujtás vagy tanács folytán vált legyen ez részessé. A homály és értelemzavar, melyet a kifejezés magában rejt, sokféle értelmezések, elemzések és czáfólatok tárgyát képezi. Mittermaier már 1819-ben helytelennek nyilvánitja e szónak a tettesre alkalmazását s azt csupán az úgynevezett értelmi szerzőre véli szoríttatni. Zachariae, az 1850. évi Archiv des Crim.-Rechtes czimü folyóiratban szintén helytelennek mondja a physicai bünszerző elnevezés használatát. „A szerzőség fogalma — qui causam delicti praebuit — a szerző által okozott s.