Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 179 c) Erőszakkal vagy fenyegetésekkel mást arra kényszeritett. d) Valamely tőle függő egyénnek azt világosan parancsolta.'

1 Az inditvány elejtetett, de az eszme a törvényjavaslat 52. §-ban bennfoglaltatik; minthogy e szakasz szerint is csupán arra nézve tétetik felelőssé a felbujtó , „ a mit a tettes az ő felbujtása szerint elkövetett; úgyszintén azokra nézve is> mik ezen bűntettnek elkövetésére mint eszközök szükségesek voltak, vagy abból mulhatlanul következtek." A főelveket illetőleg a jelen törvényjavaslat sem különbözik az 1843. évitől; mindkettő megegyez abban, hogy: I. Nemcsak a bűntett physikai tettesei, hanem a részesek is büntetendők. II. A physikai tettes és a felbujtó ugyanazon büntetés alá esnek. III. Az „excessus mandati" nem terheli a felbujtót. IV. A segítők büntetése enyhébb a felbujtók és a tettesek büntetésénél. V. A segítők büntetése nem a bevégzett bűntett valamely hányadában állapíttatott meg; s végre VI. A személyes viszonyokból származó súlyosító vagy enyhítő körülmények csupán annak számittatnak be, a kinél fenforognák. Egyez továbbá mindkét törvényjavaslat — a kifejezések különbségétől eltekintve — a felbujtó és a tettes fogalom-meghatározására nézve is. Van azonban a két javaslat közt elvi eltérés is; ilyen „a nem sikerült felbujtás"-nak büntetés alá vonása az előbbi javaslat szerint, a mi a jelen javaslatban elvi szempontból nem tartatik büntethetőnek; ilyen a bűnszövetségnek s az erre vonatkozó rendelkezéséknek szintén elvi szempontból mellőzése. Alaki, illetőleg methodicai tekintetben több eltérés mutatkozik. Az 1843-ik évi javaslat 4-ik fejezete inkább hajlik a casuistika felé, mint a jelen tervezet 5-ik fejezete; az előbbi oly intézkedéseket is tartalmaz, melyek részint a fogalom-meghatározásnak szükségszerű folyományai, részint a kísérletről szóló intézkedéseknek reproductióját képezik, mint az 54. §. Arra nézve, hogy mi veendő fel a jelen fejezetben, a tudománynak legújabb és beható eritica által igazolt megállapításai az elvileg különböző materiáknak elkülönítése s az intézkedéseket nem igénylő eseteknek elhagyása, valamint a legújabb külföldi törvények és törvényjavaslatok szolgáltak irányul. Ez utóbbit az egyszerű összehasonlitása a jelen tervezetnek a legújabb ilynemű codificationalis munkálatokkal kétségtelenné teszi. Az előbbit illetőleg pedig meggyőződést szerezhet magának mindenki, a ki azon kérdést: mi a „complott" vagy a „banda

11 criminalisticai értelemben? tanulmányozás tárgyává teszi. A „complottot" — a szövetséget — mint különnemű büntetendő cselekményt, megtámadta már Klemschrod. A tudomány meghatalmazottjai Wachter és Abegg támadó állást foglaltak ellene s gyors léptekkel leszoríttatott ezen eszme jogtalanul elfoglalt álláspontjáról. A legrészletesebben és egyszersmind a legalaposabban tárgyalja a kérdést Schütze, s tökéletesen igaza van, midőn azt mondja: „Tekintsük át a complott-theoria által elfoglalt egész területet és látni fogjuk, hogy az nemcsak a zavar kűzdtere, melynek minden része vitás, hanem azonfelül valamennyi dogmája, melyekben majd ez, majd amaz állíttatik az előtérbe, valóságos tévedés." Egyes bűntetteknél, mint például a lopásnál a 325. §. b) pontja, és a 329. §. értelmében külön minősitést és súlyosbító körülményt képez, „ha a tett valamely tolvaj- vagy rablószövetség tagjai által hajtatott végre"- ; de a szövetséget mint különnemű büntetendő cselekményt, mely önmagában büntettet állapitana meg, csak az állam elleni legsúlyosabb merényletekre alakult szövetkezés eseteiben ismer a törvényjavaslat. 23*