Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 165 büntettet követ el és büntettetik, ha csak egy eszköz állott rendelkezésére. — De ha több eszköze volt a tettesnek, azonban ő azt bivén legalkalmatosabbnak, melyet tettleg használt és ezen okból nem akart mást használni: miben található a determináló mozzanat, mely criminalisticai szempontból büntetlenné teszi őt, ha azt tartotta alkalmatosnak, mely nem volt az s azt tartotta alkalmatlannak, mely tényleg alkalmatos lett volna? Még egy harmadik feltétel. A büntethetőség, egy másik eszköznek léte, továbbá ezen másik eszköznek alkalmas minősége, végre pedig a tettesnek azon akarata áltál határoztatik el, hogy a cselekményt ezen alkalmas eszközzel kívánta végrehajtani, mely akarata — csupán tévedésből — nem teljesedett. E harmadik szempontot illetőleg tehát, a bűnösséget megállapító mozzanat: egyedül a léleknek külcselekményben nem nyilvánuló, sőt a külcselekménynyel ellentétes elhatározására esik. Ki fogná constatálni a concret esetben, hogy a tettes nem azon eszközt, melyet használt, hanem egy másikat, s ha például tiz eszköz állott rendelkezésére s ezek közt kilencz alkalmatlan volt, ki fogja bizonyítani, hogy ő épen a tizediket akarta használni? A tettes, mert ettől függ büntetlensége, tagadni fogja-e cdetermináló tényezőt: a külső körülmény, a tény maga a vádlott mellett szól; miből fogná tehát a vizsgálat kideríteni, hogy vádlott mást akart, mint a mit tett s a mit a használt eszköz, tehát az érzékileg felfogható tényező is bizonyít? Nem a legkinosabb helyzetbe hozatik-e a kir. ügyész, a vizsgáló-biró s esetleg az egész bíróság? Nem utasittatnék-e a törvénykezés a lélek elrejtett sejtjeinek eredménytelen kutatására; gyanuokoknak, ha nem is constatálására, de a gyanútlan esetek, mozzanatok és véletlenek színezésére, s ezek között és az akarat közötti causalis nexusnak mesterkélt összecombinálására ? Több mint valószínű, hogy e szakasz vagy az ehhez hasonló szabály elfogadása által, a conrét esetekben a véletlen, indokolhatlan befolyása alá jutna az itélet; a casuistica subtilitásai és a véletlen meglepetéseinek legkülönbözőbb alakzatai folynának be a büntető törvénykezésbe, s oly sok eredménytelen vizsgálatot vonnának maguk után az akart, de nem használt és a használt, de nem akart eszköz körül felmerülő controversiák, hogy ennek a büntető-törvény elve által követelt mellőz tetése még a büntetőjogi politika által is kiváló mérvben ajánltatik. A jelen törvényjavaslat tehát az alkalmatlan eszközök tekintetében is teljesen csatlakozott a legújabb kor büntetőtörvénykönyveiben elfogadott vezérelvhez, és egyezöleg a német és a belga, a zürichi és a baseli legújabb büntetőtörvénykönyvekkel, egyezöleg az ausztriai és az olasz javaslatokkal, erre vonatkozólag sem foglalt egyrészről szükségtelen, másrészről ki nem meríthető szabályokat intézkedései közé. A tévedés a bűntett tárgyára nézve — error in objecto — szintén nem foglal helyet a javaslat intézkedései között. A bűntett véghezvitelének lehetőnek kell lennie, hogy a büntetés alkalmaztassák. A ki azon hitben, hogy emberre lő, egy fára lőtt, nem követett el gyilkosságot, sem gyilkossági kísérletet; a ki gyilkolási szándékkal egy ember testébe kést döf, azonban kitűnik, hogy azon ember már akkor halva volt, szintén nem követ el gyilkossági kísérletet; mert azon tárgyon, melyre a lövés esett, vagy melybe a kés szúratott, gyilkosság nem volt elkövethető s igy az meg sem kisértethetett. Erre nézve is ugyanazon szabály szolgál alapul, mely az alkalmatlan eszközök általi kísérletre vonatkozólag kiemeltetett. „A bűntett véghezvitelének megkezdése képezi tárgyi feltételét a kísérletnek ; a hol ez bármi okból nem forog fenn, ott kísérlet sem létezhet. A ki másnak vagyonát vélvén ellopni, saját tulajdonát viszi el, nem követ el lopást; mert a lopás tényálladékához tartozik, hogy az elvett tárgy idegen tulajdon lett legyen. A „furtum possessionis" természetesen ez alatt nem értetik. Haus tanár egy esetet emlit fel, melynek reprodukálása czélszerünek látszik. A montpéllieri törvényszék 1852. február 26-kán hozott ítéletében kimondotta, hogy ha valaki golyóval töltött fegy-