Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
152 860. SZÁM. Ezeket előrebocsátva, mondja Hélie: „Ezen egyszerű szabályok, melyekben rendkívül nehéz controversiák foglaltatnak, képezték a régi törvényhozás alatt az általános jogot." T)e a Németországban hatályban volt- jog is megegyezett azzal, a mit a kísérlet iránt a franczia jog, a tudomány és gyakorlat elfogadtak, s a mi, mint kimutattuk, lényegben és főbb vonásaiban a mi gyakorlatunkban is érvényre jutott. Feuerbach „Lehrbnch des gémemen in Deutschland giltigen peinlichen Rechts" czimü munkájának 42. §-ban ezt mondja: „Eine bestimmte Übertretung ist erst dann vollstlindig, wenn alíes geschehen und bewirkt worden ist, was zum Begriffe des Verbrechens gehört (vollendetes Verbreelien, delictum consummatum). Doch ist eine auf Hcrvorbringung des Verbrechens absichtlicli gerichtete áussere Handlung (unternommenes Verbreelien conatus deliquendi im weiteren Sinne) für sieh selbst schon Übertretung und wird bestraít: 1) wenn die Vollendung bloss vvegen ausserer Hindernisse, nicht aus freier Willensánderung unterblieben ist; 2) wenn die Handlung selbst, nach ilirer ausseren Beschaffenlieit (mittelbar oder unmittelbar wenig oder viel) mit dem beabsichteten Verbreelien in ursachlichem Zusammenhange steht, — objectiv gefiihrlich ist. A 4o-ik §. pedig ezeket tartalmazza: Die ünteruehmung des Verbrechens begreift drei Hauptgrade in sich: 1) die geendigte Unterfiehmung (delictum perfectum), wenn allé zur Hervorbringung einer gesetzwidrigen Wirkung erforderlichen Handlungen geschehen ist, ohne dass jedoch der beabsichtigte Erfolg wirklieh entstancl; 2) den náchsten Versuch (angefangenes Verbreelien), wenn der Verbrecher schon die Haupthandlung d. i. diejenige Handlung angefangen hatte, derén Endigung den gesetzwidrigen Erfolg unmittelbar hervorbringen sollte und konnte; und endlich 3) den entfernten Versuch (vorbereitetes Verbrechen), wenn er Handlungen begangen hat, durch welche nur erst der Akt der Vollendung (die Haupthandlung) vorbereitet werden sollte. Eltekintve attól, a mit Feuerbach a 42-ik §. végén a kísérlet büntethetőségének feltéletei gyanánt megállapítottnak nyilvánít, mind a magyar, mind a franczia, mind pedig a német törvények és joggyakorlat a három legfőbb irányeszmére nézve egyező volt. I. A bűntett kísérlete büntetendőnek tekintetett. II. A kísérlet, némely bűntettek kivételével, enyhéhben büntettetett, mint a bevégzett, illetőleg a, szándékolt eredményt maga után vont bűntett. III. A kísérlet három fok szerint osztályoztatott, s a büntetések súlyosabbak vagy enyhébbek voltak azon osztályok szerint, melyekbe a kísérleti cselekmény az elfogadott osztályozás szerint tartozott. Ezen irányeszniék ma is alaptételeit képezik a kiséri t büntethetősége tekintetében fenálló elveknek és szabályoknak. A régibb megállapítások közös hibája azonban abban áll: a) hogy határozott cathegoriákat és schemákat állítottak fel a kísérlet fokaira nézve s ennek folytán oly szempontokat fogadtak el princípium divisionis gyanánt, melyeknek határozott, a concret esetekben világosan felismerhető mozzanatok nem felelnek meg; b) hogy a conatus remotus fogalma alá az előkészületi cselekményeket is foglaltak és büntettetni rendeltek. Ez utóbbi tekintetben ugyan a conatus remotus értelmezésére Vuchetich által használt azon megjelölés: „delictum inchoatum" — ha ezt e szavak mai értelmében vehetnők — azon feltevésre adhatna alkalmat, hogy a magyar gyakorlat csupán a már n megkezdett bűntett" miatt büntettetett; ellenben az előkészületi cselekmények miatt büntetésnek nem volt helye. De e feltevés bírósági praxisunk számtalan adatain felül megczáfoltatik még azon értelmezés által is, melyet szavainak maga
