Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
116 860. SZÁM. Életfogytig vagy 15 évig tartó fegyházi vagy államfogházi büntetés esetében azonban a pénzbüntetés szabadságbüntetésre nem változtatható. A pénzbüntetés átváltoztatásáról okvetlenül kell intézkedni, mert egyébként e büntetés sok esetben teljesen illusorius — csupán névleges lenne. A szakasz első szabálya azon elvet mondja ki: hogy a pénzbüntetés nem állapítható meg egyetemleges fizetési kötelezettséggel, vagyis, ha több vádlott, ámbár ugyanazon cselekmény vagy valamennyi pénzbüntetésre is Ítéltetik, a bírónak nem szabad a büntetési összegek összeadása által valamennyi vádlottat vagy azok közül kettőt vagy többet az egyes büntetési összegek összeadásából származó főösszeg megfizetésére egyetemlegesen elitélni, hanem mindenik elítélendőre nézve meghatározandó azon külön összeg, melyet büntetésül fizetni tartozik. Ezen szabályból szükségszerüleg származik, sőt ebben benn is foglaltatik az elitéltnek individuális felelőssége, illetőleg a nem-fizetés esetében az egyedül őter s csakis az ő tartozása erejéig terhelő azon következmények viselése, melyek ugyanezen szakaszban megállapitvák. Magától értetik egyébiránt s az idézett szakasz szövege sem enged más magyarázatot, mint azt, hogy az egyetemlegesség kizárása csupán a pénzbüntetésre vonatkozik, s nem érinti a polgári elégtételt, vagyis az okozott kár, az elveszett haszon s hasonló — a sértett fél irányában teljesítendő megtérítéseket, sem pedig az eljárás költségeit. A második bekezdés, a pénzfizetés nem teljesítésének esetére, annak fogsággá változtatását rendeli. Nem csekély fontosságú a kérdés, mely itt az előtérben áll s elintézést követel; t. i. azon aránynak meghatározása, melyben a pénz az ezt helyettesítő fogsággal áll. A kiegyenlítés természetesen nem lehet mathematikailag pontos ; még kevésbé adható erre bizonyos táblázat szerinti utasítás a törvényben. Sok viszony, sok körülmény, sok változatos eset jön itt számításba; nemcsak az illetőnek vagyoni állapota s az ítéleti összeg szempontjából, mely, ha például a pénzbüntetés ezen büntetési nem legnagyobb összegéig terjed, csekélyebb vétség miatti elitéltetés esetében is aránytalan hosszú fogságot vonhatna maga után, hanem számításba veendők egyéb körülmények is. Egyedüli büntetésül állapittatott-e meg a pénzbüntetés? vagy a fogságbüntetésen felül mint mellékbüntetés mondatott-e ki? Mindkét kérdés lényegesen befoly a számításba. De fennforoghat bűnhalmazat esete is vagyis a bűntett miatt fegyházra s a vétség miatt pénzbüntetésre itéltnek pénzbüntetését kell szabadságbüntetésre változtatni, még pedig akként, hogy a főbüntetés kiszenvedése után ne legyen szükség őt másnemű fogságba vinni, a hol a pénzbüntetés behajthatlansága miatt tartóztassák le. Mindezen viszonyokra kielégítő és részletes utasítást nem adhat a törvény. Csak az általános körvonalokat jelölheti meg, vagyis a minimumot és a maximumot, mely körvonalak határai között az alkalmazás a bíró feladatát képezi. A törvényjavaslat értelmében rendszerint 1 írttól 10 frtig számítandó mindenik nap, mely a pénzbüntetés meg nem fizetése, illetőleg behajthatatlansága esetében fogságban töltendő. Ez az általános számítási alap, s általános pénzviszonyainkat tekintve megfelel azoknak, egyszersmind pedig elegendő tért enged a bírónak arra, hogy a tényleges viszonyokhoz alkalmazott arányt állapítsa meg. A harmadik bekezdés további korlátozásokat tartalmaz, megkülönböztetvén a főbüntetést a mellékbüntetéstől. Nem volna igazságos, ha a pénz és a fogság közötti arány egyenlően számíttatnék, akár egyedüli, akár mellékbüntetést képezett a pénzbüntetés. Ha csak mellékbüntetésül volt a fizetés teljesítendő s az azonfelül még fogságra is itélt vádlott a pénz behajthatatlansága miatt kénytelen tovább is fogságban maradni; ezen utóbbi idő tagadhatlanul súlyosabb, és szenvedésekben intensivebb, mint az előbbi. A kiegyenlítés tehát nem történhetik igazságosan egyszerű mathematikai arány szerint. A törvényjavaslat szem előtt tartja e különbségeket, és a szerint intézkedik. Természetesen, hogy nem azon részletességgel, hogy minden viszonyt, minden körülményt felsoroljon és combinálva
