Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 105 Az államfogház (3 pont), ha az 5 évnél rövidebb tartamra állapittatik meg, vétség, ha pedig 5 évi vagy azon felüli tartamban állapittatik meg, bűntett esetében alkalmazandó. A pénzbüntetés, mint önálló büntetés kizárólag vétségekre, mint mellékbüntetés azonban bűntettekre és vétségekre is alkalmazható. Ezen szakasz mindenik tétele már fennebb indokoltatott. A 21. §-hoz. A halálbüntetés zárt helyen nyaktilóval hajtatik végre. A halálbüntetésnek végrehajtása nyilt vagy zárt helyen eontroversia tárgyát képezi. Az abolitionalisták abban, hogy zárt helyen hajtatik végre, érvet keresnek a halálbüntetés eltörlése mellett részint azon értelmezés által, hogy a halálbüntetésnek zárt helyen eszközlött végrehajtása azon bevallást tartalmazza, hogy az állam nem meri azt nyilt helyen végrehajtani, mert annak erkölcstelenségét és igazságtalanságát önmaga is beismeri; részint pedig azon állítás által, hogy e halálbüntetés fentartásának egyetlen indoka, a visszarettentés is megszűnik az által, hogy zárt falak között kénytelen az állam a büntetést végrehajtani. Az előbbi érv semmit sem mond; az utóbbi azonban a tényből vont következtetés helyességének esetében figyelmet érdemelne. Emberietlen dolog az állam legkínosabb kötelességének teljesítését, a legborzasztóbb büntetés végrehajtását, a halálra itéltnek kivégeztetését, annak végső perczeit, küzdelmeit és változásait, a tömeg látmányának tárgyává tenni. Eltekintve attól, hogy az ily látmányok gyakran elfojtják a szelídebb érzelmeket, s a tömegre is kártékonyán hatnak, a végrehajtás teljes nyilvánossága magának a büntetésnek is felesleges és indokolatlan súlyosbítását képezi. A mennyiben a büntetés végrehajtása által másokra is visszarettentő hajtás czéloztatik gyakoroltatni, ez a megtörtént végrehajtásnak köztudomásra jutása által teljesen eléretik. A jelenlévő hatósági személyek, az elöljárók s a hivatalból meghívott tanuk elegendők arra, hogy a közönség tudomást szerezzen a megtörtént tényről. A közvetlen érzéki benyomás nem szükséges feltétele a hatásnak; mert ebből az következnék, hogy — feltéve, hogy a visszarettentés is czélja a halálbüntetésnek - ezen hatás csak azoknál volna elérhető, a kik a kivégzésnél jelen vannak. E feltevés szerint a h'itás nem terjedne azon falu vagy város határán tul, a melynek területén a szerencsétlen kivégeztetett; mert hiszen messzebb fekvő vidékekről nem igen szoktak az emberek ez iszonyú látmány szemlélete végett megjelenni; az elbeszélés, a leirás s a közlés pedig, az ellenvetés által feltételezett indok szerint, nem idézheti elő a visszarettentést. Ez hibás állítás, és peditio principii, mely ellentétben van az ember legkiválóbb sajátságával, az emberi értelemmel és elleniében áll a tapasztalással. A legtöbb benyomást nem közvetlen érzéki tapasztalás által, hanem közvetve nyeri az ember. A történeti tények ezen utón jutnak el hozzá és keltik fel érzelmeit; sőt a jelen eseményeinek is legnagyobb része, mindazok tudniillik, melyek nem közvetlenül közelében történnek, a közlés által jutnak felismerésére. Lehetne-e állítani, hogy a múltnak és jelennek ily utón tudomásra jutott eseményei hatástalanok az emberek érzelmére? Nem mutatja-e a tapasztalás, hogy a közlés gyakran a legzajosabban kitörő érzelmeket kelti fel, hogy a hir gyakran megrázkódtatásokat idéz elő, undort, örömet, borzalmat vagy megelégedést hord nyomaiban. A mi közlés hatására általában áll, az áll a kivégzés hirének hatására nézve is. Ha tehát a visszarettentés czélja a halálbüntetésnek: ezen ez élt nem veszélyezteti a végrehajtásnak zárt helyen eszközlése, a mint ellenkezőleg csak igen csekély számú egyénekre nézve mozdithatná elő azon czélt a büntetésnek nyilt helyen foganatosítása. A 22. §-hoz. Teherben lévő nőn a halálbüntetés csak szülése után hajtható végre. Az ítélet csak egy ember életének elvételét rendelvén, két élet jogosan nem vehető el. KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. XX. 1 i