Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

98 860. SZÁM. gatási természetű törvényeknek kellett volna a bűntett oly következményeit megállapítani, melyek sokkal részletesebb intézkedéseket tesznek szükségessé, hogy sem e törvénynek keretében a kellő megoldás elérethetnék. II. A kiemelt mellékbüntetések megengedhetőségén felül fontos kérdést képez még azoknak hordereje vagyis azon korlátozásoknak tartalma, melyeket a törvény mellékbüntetésekkel egybeköt. Meddig terjed az államnak azon joga, mely őt alattvalói jogainak büntetésképeni korlátozására jogosítja ? A közjog területe képezi-e a jogosít v ány határait, vagy átnyúlhat az a magánjog területére is ? A jelen törvényjavaslat nem lép be a magánjog spherájába. Nem capitis deminutio az, a mi itt kimondatik; nem vétetik el senkitől a családi jogba vagy a dologi vagy a személyes jogba tartozó jogosultság, nem vétetik el a saját vagyon feletti rendelkezési jog, meg a végrendelkezés tekintetében sem; egyáltalán nem foglaltatik az 57. §-ban oly korlátozás, mely e magánjog megszorításának jellegével birna. Kivételt csupán a c) pontjában meghatározott rendelkezés képez, mely szerint a hivatalvesztésre itélt, gyámi és gondnoki minőségét is elveszti s azt, ha politikai jogai felfüggesztésére is ítéltetett, e felfüggesztés tartama alatt, ha pedig erre nem ítéltetett, szabadságbüntetésének tartama alatt nem viselheti. Ezen kivétel indokát találja azon kötelezettségben, melylyel az állam az önképviseletre nem képesítettek, a kiskorúak, a gyenge elméjűek, az állam legfelsőbb gondnoksága alatt lévők iránt tartozik. A gyámi és gondnoki megbízás, akár a törvényben, akár a végrendeletben gyökerezzék az, féltételezi az azzal megbízott egyén azon tulajdonságait, melyek az ezen hivatással járó ügyek hű és helyes vezetését és Intézését lehetőleg biztosítják. E biztosítékok legfőbbike a gyám, illetőleg a gondnok erkölcsiségében találtatik. Ha e gaaantia elveszett, kötelessége az államnak az ettől feltételezett jogot is elvonni, illetőleg felfüggeszteni mindaddig, mig az illetőnek viselete a megrendült bizalmat nem állítja helyre. Ezen kötelesség a hatóságilag rendelt gondnokokra nézve önmagától értetik; a végrendeleti goudnokokra nézve pedig azon feltevésben találja alapját, hogy a végrendelkező azon hitben rendelt bizonyos személyt gyermekei gondnokául, mert azt teljesen megbízhatónak tartotta. Ezen hite megczáfoltatván a később elkövetettbüntet által, minthogy a végrendelkező időközben kimúlt a végrendeleti intézkedés nem változtatható meg : az állam mint legfőbb, gondnok kötelessége lett, a téves feltevésen alapuló gondnokrendelést a gondnokoltakra nézve ártalmatlanná tenni. Hazai törvényeink is elrendelték a gondnokság elvesztését, mint a büntet következményét mindazon büntetendő cselekmények eseteiben, melyek miatt a tettes halálra ítéltetett; H. K. I. R. 121. ez. 1. §. továbbá mint a büntetés következményét, mindazon büntetések esetében, melyek infamiát vontak maguk után. Ez kitűnik abból, hogy az imfamiára itélt, az I. R. 30. ez. 1., 2., 3. §§-ai szerint nemcsak vagyonát, hanem személyére nézve az emberi tiszteletet is elvesztvén, oly gyalázattal sujtatik, hogy a keresztények közül kizártnak tekintendő. Igen természetes, hogy ily helyzetben, a mint ezt Frmk is idézi: ,qui juris sui non est, alterius tutelam gerere non potest" a gondnokság megtarthatása lehetetlen volt. A törvényjavaslat intézkedései szerint a politikai jogok felfüggesztésével rendszerint egybe van kötve a hivatalvesztés is; ellenben a hivatalvesztésnek vannak több esetei, melyekben a politikai jogok gyakorlata nem függesztetik fel. Ez indokát találja abban, hogy a cselekmény természete szükségessé teszi ugyan az illetőnek hivatalától való elmozdittatását, de nem forog fenn a veszély arra nézve, hogy politikai jogainak gyakorlatával visszaélne. Ily esetben az 58. §. első bekezdése szerint szabadságbüntetésének kiálltával hivatalképességét azonnal visszanyeri. III. Intézkedni kellett a törvényjavaslatban az iránt is: a) vajon kbtelezőleg rendeltessék-e a mellékbüntetések alkalmazása? vagy pedig a bíró belátására bizassék azok alkalmazása vagy mellőzése?