Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
96 860. SZÁM. tésül a börtön hozatott javaslatba; mig a súlyosabb vétségre nézve a fogház, az enyhébbre az elzárás a legenyhébbre a pénzbüntetés foglal helyet a törvényjavaslat büntetési nemei között. Harmadik általános' kérdésül a mellékbüntetések jelöltettek meg. A törvényjavaslat szerint mellékbüntetést képez a pénzbüntetés, — ha az a szabadságbüntetés mellet szabatik ki (20. §. utolsó bekezdés) továbbá a a hivatalvesztés és a •politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése — 56., 57., 58., 59. §§., végre az eltiltás a különös szakértelmet kiváló foglalkozástól. A pénzbüntetésről alantabb leend szó; egyébiránt ez sem mint fő-, sem mint mellék-büntetés nem tartozik a vitás kérdések közé ; ellenben a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése és annak kimondása, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb ideig nem viselhet közhivatalt, ezen tételek folytonos tárgyai a vitának. I. Két dolog tagadhatatlan, az t. i.: hogy a közönség nem látná biztosítva az igazságot, ha annak alkalmazása oly egyénre bízatnék, a ki csalás, lopás, vagy hamisítás miatt fegyházra Ítéltetvén, kiszabadulása után rögtön vagy rövid idő múlva, mások felett lenne hivatva ítélni; továbbá: hogy a politikai jogoknak helyes, a közérdeknek megfelelő gyakorlata iránt nem bír biztosítékot az állam oly egyénben, a ki például hazája területének valamely külhatalom hatalmába juttatása, végett, a haza ellenségével szövetkezett s ez okból hűtlenség miat elitéltetvén, büntetésének kiállása után, azonnal a törvényhozó testületben foglalna helyet. Ezen kétségbe alig vehető tények képezik a legerősebb érvet a mellett, hogy az állam a büntetésüket kiállott büntetésekkel szemközt, bizonyos tekintetben, és egy időre mintegy védelmi állásban marad, mel3 r et csak az esetben ad fel, ha az illető egyének rövidebb vagy hosszabb ideig szabadon lévén: ez alatt oly büntetendő cselekményt nem követtek el, mely a bizalomnak további felfüggesztését szükségessé teszi. Ismeretesek az ez ellen felhozott ellenvetések s különösen nagy hangsulylyal mondatik: hogy a hivatalképesség a honpolgárság inhaerens sajátsága, s ez okból nincs joga az államnak azt a honpolgártól elvonni. Az állítás tggadásba vétetett s megczáfoltatott. A közhivatalnok nemcsak polgára az államnak, hanem annak különös megbízottja is, a ki az államhatóság egy részét gyakorolja, az állam czéljai, az állam érdeke szerint, a törvényeknek s azok helyes végrehajtása végett kiadott utasításoknak értelmében. Ily fontos s az egész társadalmat a legnagyobb mértékben érdeklő hivatás, különös biztosítékot kíván annak részéről, a kire az bizatik. Nem csupán az állampolgári minőség, hanem egyéb kellékek is szüségeltetnek arra, hogy valaki azon kivételes helyzetbe hozassék, melybeit mások felett hatósági cselekményeket gyakorolhat az állam nevében. Ily különös megbízatásra nem ad jogot maga a honpolgárság; ehhez egyéb, s különösen a megbizónak a megbizandóba helyezett bizalma szükséges. Lényegben ugyanez áll a politikai jogok gyakorlatának elvonására nézve. A politikai jogok birtoklása sem feltétlen folyománya a honosságnak, hanem a törvény által meghatározott feltételekhez kötött jog. E feltételek épen abban találják jogosultságukat, hogy az állam meggyőződése szerint, ezek által kerültetik el a visszaélés, vagyis a jognak használása nem az állam érdekében, hanem annak érdeke ellen. Nem mozdittatott elő a kérdés jogi természetének felismerése s az ebből folyó helyes gyakorlat az által, hogy a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, a becsületi szempont alá helyeztetett, hogy t. i. a mellékbüntetések vagy mint bizonyos becstelenitő büntetéseknek törvényszerű következményei, vagy mint bizonyos büntetési nemeknek becstelenitő folyományai állíttattak fel, s foglaltak helyet a különböző büntetési rendszerekben, Ezen felfogás által kihelyeztetik a kérdés helyes álláspontjából és a vita kifogyhatatlanná válik. A törvényjavaslat szövegezésénél nem volt
