Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 5 tényeiben. Mert végre is senki sem vonhatja kétségbe azon igazságot, hogy bármily helyesnek látszó elmélet követtessék valamely törvény készítésénél, bármily erősen megállapítottaknak mutatkozzanak annak elvei és intézkedései: valódilag megállapítottnak mégis egyedül az tekinthető, a mi hosszú időn át a gyakorlatban fenállt, s a minek helyessége kitűnő eredmények által igazoltatott. Ezen megdönthetetlen igazságot tartja szem előtt az igazságügyminister a jelen törvényjavaslat előterjesztésénél is; nem vonakodik nyilt kifejezést adni azon meggyőződésének, hogy nem az erő, hanem a gyöngeség bizonyítéka volna, ha azon nézetet táplálhatná, hogy mindaz, a mi a jelen munkálatban foglaltatik, minden szempontból a leghelyesebb és a legczélszerübb, s hogy azon férfiaknak, a kik eddig a megállapításra befolytak, sikerült volna feltalálni a varázst, mely a büntetőtörvénykönyvnél figyelmet igénylő valamennyi szempontot a leghelyesebben egyesíti, s mindazt mindenben és mindenütt, habár csak relatív értelemben vett tökélylyel, érvényesiti. Ily gyöngeségtől mentnek ismeri magát az igazságügyminister, sőt ellenkezőleg tudja azt, hogy mennél több szempontból, mennél behatóbban vizsgáltatik egy elv, egy szabály, egy tétel, annál nagyobb világossággal tűnnek elő az abban rejlő elemek s viszonylatok; és élénken áll előtte a jogtörténelem számtalan adataival begyőzött azon igazság, hogy sok megdönthetetlennek tartott tétel vesztette el uralmát az által, mert annak előbb észre nem vett valamelyik elemét világosságra hozta, vagy a gondosabb birálat, vagy pedig, a mi a a legtöbb esetben csak nagyobb károk és veszélyek után éretett el: a tévedést világosságra hozta az élet ! Az igazságügyminister meg van győződve arról, hogy sok, a mi a javaslatban foglaltatik, bővebb taglalás és beható birálat után meg lesz változtatandó; sok, a mi most egy helyes eszmének látszik megfelelni, áthatóbb vizsgálat folytán más, talán ellenkező színben fog előtűnni; az ép oly nemes, mint buzgó és hasznaiban kiszámithatlan tevékenység, mely az egész criminalistika terén működik: az eszmék küzdelmének folyamában e javaslatra vonatkozólag is ugy, mint más országok hasonló tárgyú kezdeményezésénél, kifejtendi intensiv erejét, s hogy ez által nyomatékosabbnak, hatályosabbnak fog bizonyulni egyik vagy másik szempont, mint az, melynek amaz felett nagyobb erő és hatály tulajdoníttatott a törvényjavaslat szerkesztésénél. Különben is minden nagyszerű és bámulatos haladás mellett, számosak még mai napig is a büntetőjog vitás pontjai; a kettős vagy hármas felosztás, a halálbüntetés, az életfogytig tartó szalagságbüntetés, a szabadságbüntetések nemei, azok végrehajtásának legjobb, az igazságnak és az állam egyéb érdekeinek megfelelő módja és feltételei; ezen büntetések leghosszabb tartamának meghatározása; a minimum; az absolut, vagy a viszonylag határozott, vagy határozatlan büntetések; a büntetések átváltoztathatása s ennek határai; ezek s hasonló kérdések mindannyi vitapontok a bölcsészek, az államférfiak, a jogászok, a humanisták, az orvosok és a fogházigazgatók között, s vitás kérdései az egymással ellentétben álló rendszereknek. Ismeretesek a beszámítási tannak számos controversiái, ezeknek egyes árnyalatai; nem tűnt le még a vita földszínéről azon kérdés sem: vájjon a szándék beszámithatósága és annak kizárása között van-e egy közbenső fok, — mint ezt az 1861. évi bajor büntetőtörvénykönyv elfogadja, vagy nincs — a mint ezt a tettleg, hatályban lévő büntetőtörvénykönyvek a beszámítás csekélyebb fokának kirekesztése által — meg állapit jak? Vitás a kísérletnek fogalom-meghatározása; vitások a kísérletnek fokozatai; vitás az, a mit a franczia, a belga jogtudomány „délit manqué", az olasz javaslat pedig „delitto mancato" nevezet alatt ismernek. A legkitűnőbb erők iparkodnak a részességet biztos, határozott szabályokba foglalni s a tannak megtámadott tételeit végmegállapitásra juttatni. Ha csupán azon egy kérdésre, s az e körül felmerült, a legkitűnőbb férfiakat két táborba osztó contraversiákra gondolunk, hogy mely büntetendő cselekmény számítandó be a tettesek, illetőleg a bűnrészesek ellen, ha ezek egyike súlyosabb cselekményt követett el, mint a melynek elkövetése a többiek szándékában volt, és a melyhez ezek hozzájárultak ? s ha,