Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.
Irományszámok - 1872-843. Törvényjavaslat a bor- és hus-fogyasztási adóról
843. SZÁM. 295 3. §-hoz. A törvényjavaslat 3. §-ban az 1868: XVII. törvényczikkel jóváhagyott és azóta a törvényhozás utján évről-évre meghosszabbított fogyasztási árszabásban csak az egyes adótételeknél előfordult egy krajczáron alóli összegek emeltettek egész krajczárokra, Budapest fővárosra nézve pedig a vad, valamint némely házi- és vadszárnyasoknak a fogyasztási adóvonalon való behozatala vonatott adó alá, mely tárgyak megadóztatása annál inkább indokolva van, mivel csaknem kizárólag a vagyonosabb lakosok fogyasztására vannak szánva. A mi az árszabás 1-ső tétele alatt foglalt borseprőnek az adótárgyak közé javaslatba hozott soroztatását illeti, ezen javaslat a következőkben indokoltatik. A tett tapasztalások szerint a borseprőnek, bor előállítása czéljából Budapest területére való behozatala évről-évre növekedik, és ezen iparág már olyannyira fejlődött, hogy Budapesten évente több ezer akó ilynemű bor állíttatik elő. Eltekintve attól, hogy ily módon Budapest fogyasztási adóvonalán belül az e módon nyert bor adómentesen állíttatik elő, ezen minősége szerint sokkal alacsonyabb rangú bor, a feltételes adómentességet élvező egyes borátviteli kereskedők által vásároltatik össze és saját boraikkal együtt a fogyasztási adóvonalon át adómentesen megy ki, mig az ezen seprőbor mennyiségének megfelelő és feltételesen adómentesség mellett az isméti kivitel feltétele alatt az átviteli borkereskedők által behozott bor az utóbbiak által Budapesten áruba bocsáttatik és adómentesen fogyasztatik. És miután Budapest zárt területére az ottani szőlőbirtokosok is feltételes adómentesség mellett szállítják bortermésüket, a kincstárt ezeknél is azon veszély fenj^egeti, mint az átviteli borkereskedőknél. Ezen indokoknál fogva, nemcsak a kincstárnak, hanem a szabályokhoz ragaszkodó és becsületesen eljáró átviteli borkereskedők és bortermelők érdekeinek is megóvására szükséges, hogy ezen seprőbor oly adóval rovassék meg, hogy ha Budapest területén áruba bocsáttatik, adómentesen ne fogyasztassék, ha pedig átviteli bor czime alatt a fogyasztási adóvonalon kivitetik, a kincstár meg ne rövidíttessék. Ezen czélnak elérésére, tekintettel arra, hogy magának a seprőbornak megadóztatása, ezen iparüzlet folytonos hivatalos ellenőrködését szükségessé tenné, a mi zaklatások és nagyobb ellenőrködő személyzet nélkül nem lenne eszközölhető, legjobbnak látszik a borseprőnek a budapesti fogyasztási .adóvonalon leendő behozatala alkalmávali aránylagos megadóztatása. A tett nyomozások szerint kétféle borseprő hozatik be a fogyasztási adóvonalon, és pedig: ügynevezett „tiszta" és „sürü" borseprő. Egy alsó-osztrák akónyi tiszta borsep r őből a hivatalos ellenőrködés mellett tett kísérletek szerint 20, egy a. o. akónyi sürü borseprőből 10 pint bor állitható elő. Ezen mennyiségek azonban a kivetendő adónak azon okoknál fogva nem szolgálhatnak alapjául, mivel ugy a tiszta, mint a sürü borseprő tartalma változó, sőt a tiszta és sürü borseprő közti különböztetés egyáltalában fel nem tartható, egyrészt azért, mivel a kétféle seprő oly határozott jelleggel nem bír, hogy annak alapján minősítése a pénzügyi közegek által egész biztonsággal megtörténhetnék, másrészt a tiszta és sürü seprő a leggyakrabban vegyítve kerül gyártásra. Ezen körülményeknél fogva, csakis az átlagos bornyereség vehető a megadóztatás alapjául, mely a kihallgatott szakértők nyilatkozata szerint, átlag a gyártásra került seprő-mennyiség egy harmadára tehető, ugy, hogy egy alsó oszt. akó seprő után 13. 3 pint seprőbor számitható. Miután egy a. o. akó bor a budapesti fogyasztási adóvonalon való behozatalánál 1 frt 68 krt fizet adó fejében, ennélfogva egy a. o. akó seprőre 53. 86 krajczár esik, és igy a seprőre vetendő .adó akónkint 56 krral javasoltatik megállapittatni.
