Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.
Irományszámok - 1872-836. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
224 836. SZÁM. jogától megfosztatik nem csak azon add és illetékre nézve, mely a végrehajtás előtt fenállott, hanem nagyrészben arra nézve is, mely a végrehajtás folyama alatt egész az árverés befejeztéig gyűlt össze, de melyet a végrehajtás alá esett fél vagy fizetési képtelenség miatt, vagy — többnyire — rósz szándékból nem fizet meg. Hogy a törvényhozás a fentemiitett elsőbbségi jogot nem csak a végrehajtást elrendelő végzés előtti 2 évi adóhátralékra értelmezte, hanem ezt a végrehajtás folyama alatt esedékes, de le nem fizetett adóhátralékra is kiterjesztendőnek tartotta: ezt világosan tanúsítja az 1868: XXÍ. törvényczikk 87. §-a, a melyben kimondatik, hogy csőd esetében a két évi elsőség a csőd kivetése napjától visszafelé számítandó, a folyó adók pedig egész a csőd lejártáig mint rendes folyó kiadások a tömeggondnok által a tömeg jövedelméből fizetendők. Ha a tömegnek jövedelme nincs, s a folyó adók a csőd tartama alatt le nem fizettetnek, az árfelosztás alkalmával az összes adóhátralék az elsőbbségi osztályba soroztatik. Gondoskodott továbbá a törvény a p. t. r. 420. §-ra által arról, hogy az ingatlanoknak végrehajtás utján történő bérbeadása esetében az ingatlant terhelő folyó adókat a haszonbérlő tartozzék fizetni. Ez intézkedés azt mutatja, hogy a t. r. 446. és az 1868: XXI. törvényczikk 85. §-a által kimondott elsőség a végrehajtást elrendelő végzés előtti két évi és a végrehajtás tartama alatt esedékessé vált adó és illeték hátralékokra értelmezendő. A jelen fejezet 163. §-ában az" 1868: XXI. törvényczikk 86. §-ának rendelete ekként módosittatik, hogy a közadótartozások nem évülnek el. E módosítás az államkincstár érdekei megóvásának szempontjából szükséges, és oly intézkedés, mely több más államok törvényhozásai által is el van fogadva. A 167. és 168. §§-ban foglalt intézkedések szükségesek egyfelől az államkincstár követeléseinek akadály nélküli behajtása végett, másfelől pedig azért, hogy az adózó felek is a közadók kezelésére hivatott közegek szabályellenes eljárása ellen védve legyenek. IX. FEJEZET. A 170—176. §§-okat magában foglaló ezen fejezet tárgyalja a pénzügyi kihágások büntetéseit. ' A 170. §-ban az 1868. XXI. törvényczikk 102. §-ában kimondott azon elv, mely szerint a kincstár megrövidítésének, károsításának, az eltitkolásoknak és kijátszásoknak eseteiben a kincstár megrövidítését czélzó szándék hiánya a törvényszerű büntetéstől felment, elejtetik azon további szigorítással, hogy az, ki a kincstárt közegeinek ravasz fondorlatokkali tévedésbe ejtése, vagy tévedésben tartása által szándékosan károsítja, mint csaló bűnvádi eljárás utján büntetendő. Ezen intézkedést indokolják a következők: 1. A gonosz szándékra vonatkozólag az 1868: XXI. törvényczikkben foglalt elvnek elejtése azért szükséges, mert: a) ezen elv fenntartása mellett, eltekintve attól, hogy azt, vájjon valamely mulasztás rósz szándékból követtetett-e el ? a legtöbb esetben constatálni csaknem a lehetetlenséggel határos, s minden gondatlanságból támadt mulasztás, — bármi súlyosak is az abból támadt hátrányok, — büntetlenül marad; a vámforgalomra és a fogyasztási adóköteles üzletekre vonatkozó törvények megvédése lehetetlenittetik, s a pénzügyi kihágások túlnyomó számának büntetlensége biztosíttatik ; továbbá b) az emiitett elv fentartása illusoriussá teszi a kincstár és becsületes adózók érdekeinek megvédését a roszhiszemü adózó ellenében, tehát szem elől téveszti a büntető-törvény egyik főczélját: a jogosult érdekek megvédését; mert
