Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.
Irományszámok - 1872-830. Jelentése a függő adósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottságnak a törvényhozás mindkét házához
120 830. SZÁM. 830. szám. Jelentése a függő adósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottságnak a törvényhozás mindkét házához. Az alólirt bizottság már több rendbeli jelentéseiben fejtegette az államjegyek és a sóbányautalványok között fenálló viszonyt, kiemelvén azt, hogy, miután egyrészt a sóbánya-utalványok a birodalom másik felét terhelő államadósságot képeznek, s ezt a birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyministere önállólag kezeli; másrészt pedig az 1867: XV. törvényczikk 5. §-a értelmében a 100 millió forintig forgalomba nem bocsátott sóbánya-utalványok Magyarország jótállása alá helyezett államjegyekkel pótlandók, a bizottság az államjegyek ily módoni szaporítására döntő befolyást nem gyakorolhat, s ennélfogva az 1868: XLVI. törvényczikk 12. §-ában körülirt azon feladatának, hogy felügyeljen, miszerint az államjegyek e módoni szaporítása állandóvá ne váljék, nem felelhet meg másképen, minthogy a sóbánya utalványok apadása esetén az illető tényállást a törvényhozás tudomására hozza. Ily eset beállott jelenleg is. A sóbánya-utalványok forgalmi összege, mely az 1873. évi május 31-én 33,354.582 frt 50 krt tett, és ezen időtől fogva folytonosan növekedett, folyó évi május 31-én 98,591.732 frt 50 krra rúgott. A birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyministere ez időben a sóbánya-utalványok kamatlábát 5%-ról 4%-ra leszállította, s ennek folytán ezen zálogjegyek forgalmi összege máig 83,512.132 frt 50 krajczárra lement, s tehát 15,079.600 írttal kevesbedett. Az alólirt bizottság nem fektetne különös súlyt ezen nem épen nevezetes kevesbedésre, ha ezen apadás következése lenne azon természetszerű ingadozásoknak, melyeknek minden értékpapiros a pénzpiacz időnkénti viszonyainál fogva ki van téve. De miután ezen apadás kétségkívül csakis a kamat-leszállításnak tulajdonítandó és igen valószínű, hogy még továbbra is fog tartani, sőt nagyobbodni, nem mulaszthatja el a bizottság, hogy kifejezést ne adjon azon nézetének, miszerint a monarchia másik fele pénzügyministerének ezen intézkedése az illető törvényekkel össze nem egyeztethető. Ezen törvények megengedik ugyan a sóbánya-utalványoknak államjegyekkel leendő pótlását, de egyszersmind azt is kívánják, hogy ezen állapot állandóvá ne váljék, s e szerint tehát ily ideiglenes apadást csak mint a pénzpiacz időnkénti viszonyainak kifolyásául vehették tekintetbe, de nem tételezhették fel azt, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyministere saját részéről fog a zálogjegyek kevesbedésére hatni. Ha egyébiránt a lajthán-tuli pénzügyminister jogában állana a kamatlábat l°/ 0-kal leszállítani, akkor joga is lenne a kamatot 3, 2 és 1%-ra leszállítani, joga lenne tehát a Magyarországot nem terhelő zálogjegyek forgalmát ily módon egészen megszüntetni, vagy — a mi ugyanaz — a Magyarország jótállása alatt álló függő adósságot 100 millióval és pedig állandóan szaporítani, — mi az illető magyar és osztrák törvényekbe egyenest ütközik.
