Képviselőházi irományok, 1872. XVIII. kötet • 755-975. sz.

Irományszámok - 1872-795. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek jelentése a közoktatás 1872. évi állapotáról

414 705. SZÁM. bsn csak azon helyet foglalhatja el, mely őt a tudomány és műveltség előmozdításában kifejtett öntudatos, s az egész emberiségre kiható tevékenységéhez mérten megilleti. E különleges viszonyok miatt a nemzeti múzeum csak akkor fogja ezen kettős feladatát teljes mérvben és sikerrel megoldhatni, ha az országnak a fővárosban létező műkincsei, az Eszterházy, Pyrker és Ipolyi, valamint a m. n. múzeum képtára, rézmetszet és kézirat-gyűjteményei, az antik-világ szobrászati műremekeit feltüntető, s a hazai szobrászati műemlékek főszöntvényei által gyarapitandó öntvénytár egy külön, az ország költségén létesítendő műcsarnokban fognak egyesittetni; a múzeum népismei gyűjteményeiből a kézmű és művészeti iparra vonatkozó czikkek a létesítendő s a nemzeti izlés nemesbítésére, valamint az ipartermelés, a naponta változó divat szeszélyein tul emelkedő fejlesztésére végtelen horderejű iparmuzeumba fognak átadathatni, a természeti osztályok gyűjteményeinek egy része a füvészkerti épületekbe fog átszállittathatni, a könyvtár lajstromozásának bevégeztével a kettős példányok ki fognak választathatni, s rokontermészetű hazai intézetek között kiosztathatni, s az ez utón nyert tér a meglévő gyűjtemények czélszerübb felállítására s kitágítására fog felhasználtatni. ükkor lehet majd nagyobb mérvben folytatni a m. n. múzeum kiadványait, melyek a rónai iratos kőemlékek közlése által megindulván, az 1873. bécsi világtárlaton teljes elismerésben részesültek. 2. Képzőművészetek. Azon meggyőződésből indulva ki, hogy a művészetek az emberi és nemzeti művelődés egyik leghathatósb, a tudományokkal versenyző tényezőjét képezik, kiváló gondjaim közé sorolám hazánkban azok fejlődési viszonyainak tanulmányozását, gondosan figyelmeztem haladási mozzanataikra s működésük eredményeire, s a mennyiben az e végre rendelkezésemre bocsátott javadalmak megengedek, kifejlődésüket előmozdítani igyekeztem, melynél fogva azok igy minden irányban gyarapodván, termeivényeikkei a világ színe előtt tanúságot tehessenek arról, hogy a magyar nemzet az európai népcsaládban értelmi tevékenységével e téren is illőn betöltendi azon helyet, hova történelmi múltjánál, valamint hazájának földirati fekvésénél fogva hivatott. Minő előzményeken alapult, s minő akadályokkal kellett küzdeni a művészeteknek azon időpontig, midőn, az alkotmányos kormány visszaállításával, azok az állam részéről jelentékenyebb, s habár nem is mindenben kielégítő, de legalább folytatólagos tevékenységére bátorító támogatásban részesültek : az a közoktatás állapotáról 1872 szeptember 4-én kelt ministeri jelentésben részletesben jeleztetett. A legújabb időben a fenálló viszonyok között mily mértékben fejlődhetett, azt legvilágosabban tanusitá azon eredmény, mely e részben az 1873. évi világtárlaton eléretett. Mig tudniillik az 1867. évi párisi világtárlaton a hazai művészetet 15 művész, jelesen 8 festő, 1 épitész, és 5 szobrász és egy rézmetsző 31 műczikkel képviselte, addig az 1873. évi bécsi világtárlaton 47 festő, 7 szobrász és 2 rézmetsző, összesen 51 művész 155 műczikkel lépett fel, s összesen 17 dijt nyert el. Ezen, mind mennyiségre, mind minőségre jelentékeny emelkedés első sorban a festészetnek tulajdonítandó, mely ngy a közönség, mint a társulatok s az állam részéről is a lefolyt hét év alatt leginkább részesült támogatásban. Tizennégy történelmi szénrajzon (cartonon) kívül a történelmi festészet 21, az arczképfestészet 20. a tájfestészet 19, a fajkép (génre) festészet 31,, Általános ismertetés.