Képviselőházi irományok, 1872. XVIII. kötet • 755-975. sz.
Irományszámok - 1872-795. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek jelentése a közoktatás 1872. évi állapotáról
795. SZÁM. 355 vallás-erkölcsi oktatás; — b) énekzenei ismeretek; — c) kézimunkák, leányoknak kötés, horgolás, durvább varrás, fiuknak kosárkötés, kefekötés és kötélgyártás, mely két utóbbi foglalkozást, mennyire az intézet helyisége engedi, ezután szándékozom gyakorlatba vétetni. Eddig fősuly a zenire volt fektetve, az uj tanrendszernek feladata helyes öszhangzásba hozni az elméleti, zene- és kézműismereteket. Elméleti ismeretekre minden növendék tanittatik; zenére bizonyos próba-fokon tul csak azok, kik arra természetes hajlammal s tehetséggel bírnak; a kézimunkák alól csak olyanok mentetnek fel, kik művészi tehetségüknek határozott jelét adták, és a kikre biztosan lehet számitani, hogy az intézetből kilépvén, mint zenészek megélnek. Miután az intézet növendékei 3 csoportra vagy osztályra vannak osztva, szükségesnek tartottam, hogy mindenik osztálynak egy rendes vezető-tanitója legyen, ezért a már évek óta be nem töltött 3-ik rendes tanítói állomás betöltése iránt intézkedtem. A tantermek helyesebb beosztását, a háló helyiség megbővitését, egy egészséges fürdőszoba berendezését elrendeltem. Habár az épület általában elég jó karban adatott át, némely javításokat s átalakításokat mégis kellett tétetnem; ezek közé tartozik különösen a megbomlott vízvezeték helyreállítása, melyek mintegy 4000 frt rendkívüli költséget vettek igénybe. Uj pecsétnyomót készíttettem az ország czimerével és következő körirattal: „A vakok országos intézetének pecsétje. Budapesten, 1873. A felette hiányos tanszerek és taneszközök, ugy egyéb felszerelések czélszerü kiegészítését szintén elrendeltem. Ezek ugy, valamint, a ruházat kiegészítése hasonlókép tetemesebb rendkívüli kiadást okoznak egyelőre, azonban, ha az intézet egyszer teljesen rendben leend, az ily rendkívüli költségek is ritkábbak és kevesebbek fognak lenni. Végre az intézetnek különösen két nagyobb fogyatkozásáról győződtem meg, egyik az előkészítő osztálynak hiánya, másik az, hogy az intézetből kilépő növendékekre eddig csaknem semmi figyelem nem fordíttatott. Az előkészítő osztály azért lenne szükséges, hogy az intézetbe belépő kisebb, és semmi tájékozottsággal s előkészülettel sem biró, sőt az életben erkölcsileg is egészen elhanyagolt gyermekek, egy vagy két évig külön annyira előkészíttessenek, hogy az első rendes osztályba léptükkel a tanulásban biztosan haladhassanak s más növendékekre nézve akadályul ne legyenek. Még fontosabb ennél az, hogy a kilépő növendékek, kik sokszor magukkal jó-tehetetlenek s vezetés hiányában még szerencsétlenebbekké lehetnek, mint az intézetbe léptük előtt voltak, az intézetből kiléptük után is egész életük pályáján némi figyelemmel kisértessenek, s a mikor szükséges, gyámolitásban is részesüljenek. Legnagyobb akadály azonban e tekintetben a kilépettek segélyezésére szolgáló biztos alap hiánya. Mindazáltal nem késtem előintézkedéseket tenni arra nézve is, hogy ez utóbb emiitett két nagy hiányon is, a mennyire lehet, minél előbb habár részben is segítve legyen, addig is tudniillik, mig a jelzett két irányban nagyobb mérvű és biztosabb sikerhez juthatok, mire annak idejében szerencsém leend a tisztelt képviselőház becses figyelmét felhívni, s esetleg nagylelkű segélyezését e valóban emberbaráti czélra is kérni. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy Haynald Lajos kalocsai érsek e czélra már is 1.000 forint alapítványt tett. 45* Az intézetből kilépett növendékekről való gondoskodás.
