Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-745. A képviselőház osztályainak előadóiból alakult központi bizottság jelentése az 1848:V. és az erdélyi 1848:II. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat tárgyában
326 745. SZÁM. mely a kerületek beosztását illeti, s melyre a fentebb előadott határozati javaslat vonatkozik. Továbbá az 1848: V. törvényczikk 56. §. és az ugyanazon évi erdélyi II. törvényczikk 9. §-ai, melyek a képviselők napidijairól intézkedvén, mint ilyenek magával a választási eljárással semminemű összeköttetésben nem állanak, s e szerint fentartandók voltak. Ezen változtatások folytán természetesen a központi bizottság által bemutatott szöveg külalakjára az eredeti ministeri javaslattól különböző, azonban lényegében e miatt novellaris természetét nem vesztette el, — nem azért, mert az jelenben is csak az 1848: V. és az erdélyi 1848: II. törvényczikk egyes szakaszainak módosítására és kiegészítésére szorítkozik. S hogy ezen átalakítás a lehetőleg világosan feltüntethető legyen, a központi bizottság ugy a 48-ból átvett, valamint a beterjesztett törvényjavaslat egyes szakaszainak hivatkozását az illető az uj szöveg mellé a tiszta féllapra odanyomatta. Ezek előadása után azon nevezetesebb változtatások jelzését tartja szükségesnek a központi bizottság, melyeket az eredeti ministeri törvényjavaslaton tett, s melyek elfogadását a tisztelt képviselőház előtt javaslatba hozni bátorkodik. Ezen nevezetesebb elvi megállapodásokból folyó eltérések az egyes fejezetekben a következők: I. FEJEZET. Ezen fejezetnél, mely a választói jogra vonatkozik a régi 1. és uj 2-ik §-nál az eredeti szöveggel szemben a régi jogosultság érvényét — nem mint az eredeti törvényjavaslatban mondatik 1865-től, — hanem az 1848-tól — 1872-ig egybeállított névjegyzékek bármelyikében felvettekre kitérj esztendőnek véleményezi. A régi 2. §-ban a házbirtokon alapuló választási jog meghatározásánál, melyet az eredeti törvényjavaslat, a házadó törvénnyel kivan szabatositani, — az osztályok többsége, tekintve a házadó nemei, t. i. a házbér-adó és az osztály-adó közti különbséget, s azt, hogy ennek folytán egyes esetekben a választási jognak e czimen való megszabása néha a legellentétesebb eredményeket hozná létre; azon megállapodásra jutott, hogy az eredeti szövegben kimondott elvek helyett, a legbiztosabban megállapítható és legkönnyebben ellenőrizhető 3 lakrészt vegye alapul, s ennek, valamint az 1870: XXII. és az • 1871: XLII. törvényczikk szerint élvezett ideiglenes adómentesség folytán szükségessé vált, — kivételnek is, — az uj 3-ik §-ban adjon kifejezést. A 3 lakosztály elve mellett felmerülhető egyes sérelmek és aránytalanságok az uj 6-ik §. a) pontjában lelik orvoslásukat. Ugyanezen §. b) pontja szerint az adó alá bevallott 105 frt tiszta jövedelem ad választási jogot, ha az föld, vagy tőke után, vagy mindkettőből együttvéve élveztetik. A 6. szakasznál továbbá a központi bizottság az eredeti javaslattól eltérőleg még abban állapodott meg, hogy kereskedői vagy gyártelepnél, egyéb kereset vagy üzletágnál a jövedelmi adó I. osztályába történt soroztatás esetén, és végre szab. kir. és rendezett tanácsú városokban a kézművesek jogosultságát illetőleg az adó alá bejelentett 105 forintnyi állandó biztos jövedelem adja meg a választási jogot. Nagy és kis községekben az 1873. évi VII. törvényczikk 4. §. d) pontjára való tekintetből az eredeti javaslatban megszabott adócensus helyett, kézművesekre vonatkozólag az 1848: V. törvényczikk 2-ik §. b) pontjában foglalt intézkedést tartotta érvényben. Az eredeti törvényjavaslat G-ik §-ának azon részét illetőleg, mely a II. osztályú jövedelmiadó alá eső egyének jogosultságát szabályozza, a központi bizottság különbséget tévén az állami, a törvényhatósági és községi tisztviselők, valamint egyéb állandó fizetéssel ellátott egyének között; (7. §.) az elsők választási jogosultságát a jövedelmiadó alá bevallott 500 frtnyi, az utóbbiakét pedig ugyancsak a jövedelmi adó alá bevallott. 700 frtnyi tiszta jövedelem alapjára helyezte.
