Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt

725. SZÁM. 191 rendtartás 130. §. szerint már az idéző végzésben meg kellett hagyni a félnek, hogy ügyvéd által jelenjen meg, s ha mégis nem-ügyvéd által jelen meg, ezt a legtöbb esetben csak azért teszi, hogy a pert húzhassa. A 10. §-hoz. A perrendtartás 89. §-nak második bekezdése a törvényszerű meghatalmazvány nélküli fellépéshez minden kivétel nélkül a meg nem jelenés következményeit köti. Ha ezt rendes perekbea meg lehetne is engedni, nem lehet megengedni a sommás perekben, melyekben a tárgyalási határnapot rövidre kell szabni, s a melyekben a peres felek legtöbbnyire írástudatlanok. De még a rendes perekben is az, hogy az ügyvéd törvényszerű meghatalmazványnyal magát el nem látja, vagy az ügyvéd hibájából, vagy valamely elhárithatlan akadály miatt történik. Ily okok miatt pedig a feleket a meg nem jelenés következményeivel feltétlenül és kivétel nélkül sújtani nem lehet. A 11. §-hoz. Hogy az egyes bíróságok a birói hatóságuk alá tartozó részint apróbb, részint természetüknél fogva gyors elintézést kivánó peres és peren kívüli ügyeket gyorsan és mégis alaposan elvégezhessék, nem lehet őket bonyolódott és nagyobb fontosságú perekkel terhelni. A perrendtartás 9 3. §-át tehát revisió alá kellett venni; mert e §-nak vannak oly pontjai, melyek lehetővé teszik, hogy nagyobb fontosságú és bonyolódott perek, melyeknek szóbeli tárgyalása a sommás eljárás szabályai szerint csak az alaposság rovására mehetne végbe, és mindenesetre a bíróságnak igen sok idejét venné igénybe, a járásbíróságok elé vitethetnek. Ilyenek különösen a 93. §. b) és k) pontjai, melyeknek alapján még a mértföldekre terjedő vaspályái építkezésekért jár.) munkadijak iránti keresetek is sommás utón megindittathatnak. A perrendtartás 93. §-nak a) pontját ki lehetne terjeszteni minden olyan keresetre, melynek tárgya 500 frtot meg nem halad. A pénz alászállott értékét tekintve, ezen összeg körülbelői megfelel azon összegnek, melynek erejéig az 1840 : XI. törvényczikk 1-ső §-a a szóbeli perek bíróságának hatóságát kiterjesztette. De ezen kiterjesztés által a járásbíróságok teendője tetemesen fog szaporodni; a mi ismét egy ok arra, hogy azon kereseteket, melyek az összegre való tekintet nélkül részint a felek önkéntes alávetésénél, részint az ügyek természeténél fogva sommás eljárás alá tartozóknak kijelöltetnek, azon határok közé szorítsuk, melyek között a szóbeli tárgyalás s a gyors és alapos igazságszolgáltatás lehetséges. A törvényjavaslat azon elvet fogadta el, hogy 1-ör a felek alávetése csak oly keresetekre nézve engedhető meg, melyek pénzkölcsön visszafizetését tárgyazzák; hogy 2-szor az ügyek azon nemeinél, melyek természetüknél fogva gyors eljárást kivannak, csak akkor legyen helye sommás eljárásnak, ha a követelés — a hol ez lehetséges, okiraton alapszik; mert sommás eljárás csakis igy lehetséges, miután különben a követelés alapját okirat helyett más bizonyítási eszközökkel kellene bizonyítani, mi oly bonyolódott és hosszadalmas eljárást vonna maga után, melyet a sommás eljárás természetével összeegyeztetni nem lehet. Az okirat szüksége iránt elfogadott elv kifejezést nyert a 11. §.2. pontjának a), b), d), e)

r g), h) alatti pontjaiban. A c) alatti esetekben az okirat helyét az atya beismerése, illetőleg a házassági kötelék bizonyítása pótolja. Az f) alatti pontban az elv csak részletes alkalmazást nyerhetett. E pont két első esetében az elv nem alkalmazható azért, mivel léteznek szóbeli, bérleti és haszonbérleti szerződések; már most, lia az ily szóbeli szerződés lejárt, vagy az abban kötelezett bérfizetés elmulasztatott, nem lehet a bér-