Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt

725. SZÁM. 187 a rendes eljárásban van helye, szabályozza, és a bizonyítási eljárás szabályainak felállításánál csak a rendes eljárásra volt tekintettel, a mellett a 127. §-ban kimondja, hogy a törvénykezési rendtartás általános szabályai, a mennyiben a törvény módosításokat nem tartalmaz, a sommás eljárásban is alkalmazandók; ámde azon módosítások, melyek a 117., 123. §§-ok foglalnak magukban, a tárgyalási elv valósítására nem elegendők. A bírák épen a leggyorsabb elintézést kivánó ügyekben fenakadnak azért, mert a sommás eljárást a törvény kimerítőleg nem szabályozza. Itt tehát a törvény hézagát pótolni szükséges. Pótolni azonban csak oly rendelkezések felvétele által lehet, melyek a tárgyalási elvet valósítják. Maga azon tény, hogy a sommás eljárást a perrendtartás 117. §-a a tárgyalási elvre fektette, meggyőzhet mindenkit arról, hogy a sommás pert illetőleg csak a tovább haladásról a megkezdett ösvényen lehet szó. II. Jogorvoslati rendszerünk. Jogorvoslati rendszerünk azért tökélytelen, mert a míg egyrészről a perrendtartás 294. és 307. §§-ai a fellebbezési jogot és az igazolás jogorvoslatát szerfelett korlátolják, másrészről a törvény még sem akadályozza azt: hogy minden ítélet ellen, légyen az bármily apró ügyben, bármily törvényszerű, a pert húzni akaró fél felebbezéssel ne élhessen; sőt módot nyújt arra, hogy a felebbezés mellett ugyanazon fél ugyanazon ügyben mind a három bíróság ítélete ellen semmiségi panaszszal is élhessen. Az igazolás jogorvoslatára vonatkozó módosítás indokolását e helyen mellőzve, a mi a fellebbviteli rendszert magát illeti, annak javítása elkerülhetlenül szükséges; mert a fellebbezési jognak a perrendtartás 294. §-ban foglalt korlátolása a jogbiztonságot veszélyezteti, a nélkül, hogy kitűzött czélját elérné. A jogbiztonságot veszélyezteti azért, mivel ezen szakasz nem csupán a per folyamára szorítkozván, hanem általános lévén annak rendelkezése, a perrendtartás tárgyához tartozó minden peres és peren kivüli ügyre kiterjeszthető; miből következik, hogy a jogaikban sértett felek az oly elsőbirósági cselekmények és végzések ellen sem élhetnek felebbezéssel, melyek nem a perbeli eljárást szabályozzák. Czélját nem érte el azért, mivel oly esetekben, melyekben a törvény a fellebbezést kizárta, a jogaiban sértett, vagy a pert húzni akaró fél semmiségi panaszhoz folyamodott, habár való vagy állítólagos jogsérelme nem is alaki törvénysértésből származott; innen támadt, hogy a semmitőszék sajátképeni hivatásán kivül eső teendőkkel árasztatott el. A felhozottaliból folyik, hogy felebbviteli rendszerünket két irányban szükséges javítanunk: 1-ször: meg kell szüntetni a felebbezési jognak a perrendtartás 294-dik §-ában foglalt korlátozását; 2-szor: gátot kell vetni a jogorvoslatokkal való visszaélésnek. A javításnak mindkét irányban határt szab a külön semmitőszéki intézmény fennállása. Nem lehet minden első-birósági végzés ellen felebbezést engedni, mert a perfolyamban és a végrehajtási eljárásban üdvösnek bizonyította be a gyakorlat a perrendtartásnak azon rendelkezését, mely szerint a fokozatos felebbezés kikerülésével közvetlenül a semmitőszék kimondhatja: vajon az első bírónak valamely megtámadott cselekvénye vagy határozata törvényes vagy törvénytelen-e. De nem lehet megtagadni azt sem, hogy ugyanazon ügyben mind a három bíróságnak fellebbezhető határozata ellen, a felek külön semmiségi panaszszal is ne éljenek, ha arra törvényes okuk van. Az 1-ső pont alatt kijelölt irányban a javaslat elvül állítja fel, hogy az első bíróságok határozatai önálló fellebbezéssel támadhatók meg, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz. (69. §.) Azután a 70. §-ban meghatározza azon eseteket, melyekben fellebbezésnek helye egyáltalában nincs.