Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában

102 713. SZÁM. mind kimondja azt is, hogy 1860-tól kezdve az önálló hitközségekben oly rabbi nem lesz alkalmazható, ki főgymnasiumot nem végzett s érettségi bizonyitványt nem nyert. (A magyar orsz. helytartóság irataiból 1851. 21.653. sz.) A járulékok beszedésével megbízott s szintén csak zsidó tagokból álló bizottság pedig az alap nagyobb részének befizetése után a jövedelmek mily czélokra leendő fordítása, iránt javaslattételre hivatván fel, első sorban ismét egy rabbi-képezdének (Bécsben) leendő felállítását hangsúlyozta, mert — monda — „fájdalom, elvitathatatlan, hogy mig Paduában már régóta rendezett zsidó seminarium létesíttetett, Austriában, s kivált Magyarországban csak rendezetlen zugiskoSáink Tannak, melyek élén hyperorthodox rabbik állanak, kik maguk is minden tudományos képzettség nélkül lévén, hallgatóiknak sem képesek a talmud betanításán kivül semmit, még csak szabályszerű héber nyelvi oktatást sem, annál kevésbé tudományos műveltséget adni. Ily intézetekből kerül ki a legtöbb rabbink!" (Pest, 1854. szeptember 21-én. Az országos izraelita iskola-alap kezelő bizottsága.) E javaslathoz hozzájárult a budai helytartósági osztály is s 1854. 21.405. sz. felterjesztésében azt azon határozott megjegyzéssel ajánlotta a bécsi ministerium figyelmébe, hogy a magyarországi rabbik és jelöltek képzettségi állapota s vallási tanelveik ziláltsága már-már aggályos színben tűnik fel, s a mutatkozó reform-törekvések oka is nagyrészt az ez elleni visszahatásban keresendő. Az 1856. márczius 29-iki legfelsőbb elhatározás végre határozott alakot adott a rabbi-seminarium ügyének; de az orthodox részről már előbb is mutatkozott ellenszenvet nemcsak el nem fojthatta, sőt egyenesen kitörésre vezette. Mert mig egyfelől a legfelsőbb elhatározásbban további tanácskozásokra fenhagyott módozatok iránt a tanácskozások felette hosszura nyúltak; addig másfelől a rabbi-seminariumot hitelvekből vagy elfogultságból ellenző pártnak is elég idő és tér engedtetett a nyilatkozhatásra. Az ismét visszaállított magyar királyi helytartótanács kebelében ugyanis zsidó szakférfiak, köztük Briill pesti rabbinatusi ülnök, Hirsch Márk ó-budai és Steinhardt aradi rabbik közbejöttével tanácskozmányok tartattak a rabbi-iskola szervezetének, költség-előirányzatának kidolgozására; e tervezetek iránt ismét más tekintélyek, köztük Löw szegedi és Schreiber pozsonyi főrabbik is meghallgattattak s írásbeli véleményeket adtak. (Lásd a magyar királyi vallás- és közoktatási ministerium irományai közt 1873. 15.389. és 17.577. szám alatt, hová a bécsi kultusministerium által, felkérésre, tétettek át.) Túlfelől azonban a rabbi-iskola ellenzői közt is erős mozgalom keletkezett. Rabbi-értekezletek tartattak. S 1864. április hó 14-én 7 rabbi sajátkezű aláírással, de állitólag még száz más rabbi-társuk megbízásából, kik közül 85-nek névsorát — egy készei irva, — mellékelték is, felségfolyamondványt nyújtott be, melyben a felállítani szándékolt rabbi-seminariumot az igaz zsidó vallás hitelveivel egyáltalában ellenkezőnek állítják, s az annak felállítására czélzó minden tanácskozást és előkészületet egészen és végkép megszüntetni kérnek. (Magyar királyi udvari kanczellária irományai 1864: 7.066. sz.) Miután a kérvényezők hitelveikre és vallásos meggyőződésükre hivatkoztak, s azt állították, Jiogy velük s az őket (állitólag) meghatalmazó 100 (helyesebben 85) rabbival hitközségeik tagjai is együtt éreznek s együtt esedeznek, méltányosnak látszott beható tnnácskozás alá venni azt a kérdést is: vájjon a rabbi-intézet felállítása nem ellenkezik-e csakugyan a Mózes-rabbi-féle vallás hitelveivel? s e kérdés iránt az erre nézve legilletékesebb s véleményadásra legjogosultabb rabbik meghallgattattak. E tárgyalások eredménye lön a helytartótanács 1864. június 17-én 33.788. sz. a. ő felségéhez intézett felterjesztése, mely e tárgyra nézve a következőleg nyilatkozik: „Tekintettel arra, hogy több rabbi és némely izr. hitközségek is vallási szempontból ily intézet felállítása ellen nyilatkoztak, legelőbb vitatás alá vétetett azon kérdés : vájjon az izr. vallás elvei nem ellenzik-e azt, hogy rabbi-képző-intézet állittassék fel ? s ennek létesítése általában szükséges-e ?