Képviselőházi irományok, 1872. XVI. kötet • 659-693. sz.
Irományszámok - 1872-663. Kivonat a főrendiház 1874. évi máczius hó 26-án tartott 83-ik ülésének jegyzőkönyvéből, a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
136 6 03. SZÁM. is és az erdei mellékhaszonvételek, u. m. a legeltetés, a makk, a kéreg és a gubacs; a miből mivelési költség fejében az erdőtenyésztésre, ápolásra, s az erdészeti személyzet fizetésére szükségelt évi kiadások vonandók le. Gesztenye-, eperfa és hasonnemü ültetvények használatuk módja szerint a gyümölcsös kertek, vagy az erdők egyik osztályának módjára becsülendők meg; g) nádasok terméséül a nád- és gyékénytermés vétetik, a miből gazdálkodási költség fejében a letakaritásra és behordásra szükséges kézi és igás napszámra fordított kiadás vonandó le; h) mulató-, disz-, és vadaskertek a talajminőség kellő tekintetbevételével azon mivelési ágba sorozandók, melybe főalkatrészeik szerint tartoznak. 17. §. A termés évi átlaga a becslőjárás, illetőleg osztályozási vidék nagyobb részén szokásos gazdálkodási rendszer alapján, szőlőknél az utolsó 15, egyéb mivelési ágaknál az utolsó 10 év tapasztalatai, az erdőknél pedig a vidék szerint megállapitott forga (turnus) éveinek egész sorozata szerint számittatik. 18. §. A gazdálkodási költségek kiszámításánál a napszám és anyag értékének átlaga az 1867— 1872-ig terjedő hat évi időszak középárai szerint, és pedig a gazdaságban felhasznált termények ára a 19. §. értelmében számittatik ki. A munka-ár átlagának kiszámításánál azonban a kivételes körülmények, például vasúti vagy más nagyobb mérvű építkezések által ideiglenesen előidézett áremelkedések számításba nem vétetnek. Oly földterületeknél, melyeknek jelen fokozott termő-képességben tartása folytonosan különös költségeket igényel, minők a vizöntés és elhomokosodás elleni gátak, a vizek levezetésére vagy öntözésre szolgáló csatornák, csövek és készülékek, vízmosások, zuhatagok és beszakadások elleni védművek, a határvédek és a telek vagy a telek egy részének mivelhető állapotban tartására szükséges töltések, árkok, vagy alagcsövezés stb. fenntartására szükséges költségek a rendes gazdálkodási költségekbe számitandók. 19. §. A becslésnél a fa kivételével a termények árául az 1867—1872-ig terjedő hat, a fa árául pedig az utolsó 20 évi időszak alatt fennállott közép-árak átlaga 20°/ 0 levonásával veendő. Oly terményeknél, melyek eladás végett vásárra vitetnek, az illető piaczi, más terményeknél a helybeli, még pedig a bornál a szüreti árak, esetleg a hordó-beszerzési költségek levonásával vétetnek alapul. 20. §. A megállapitott ár helyben piaczczal biró községekre nézve minden levonás nélkül, más községekre nézve pedig a vitelbér levonásával alkalmaztatik. A vitelbér leszámítása oly községeknél, melyek rendes piaczaiknál közelebb fekvő hajózható folyókat, csatornákat vagy vasutakat használhatnak, azok állomásáig a tengelyi szállitási ár, azontúl a piaczig vagy gyárig az illető közlekedési vállalatok részére megállapitott árszabás szerint történik. Azon vidékekben, melyek a kiszámítási időszak folyama alatt vasúti összeköttetést nyertek, a szállitási költségek ugy számitandók le, mintha a vasút már az egész idő alatt létezett volna. 21. §. Az egyes földrészletek tiszta jövedelme tértfogatuk szerint a tiszta jövedelmi fokozat megfelelő tétele alapján számittatik ki.
