Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-622. Törvényjavaslat, a cs. és kir. hadsereg (haditengerészet) és a m. k. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról
32 622. SZÁM. tekre, katonai lelkészekre, katonai hivatalnokokra és napdijosztályzatba nem sorozott hópénzes egyénekre, továbbá altisztekre és közkatonákra is alkalmazandó. Az országos csendőrség egyéneinek ellátási igényei, külön törvények által szabályozvák. 138. §. Ezen törvényczikk hatálya a magyar állam összes területére kiterjed, és végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, ki e végből a közös hadügyministerrel és a többi érdekelt ministerekkel egyetértőleg intézkedik. Budapest, 1874. márczius 3-án. Szende Béla s. k., honvédelmi minister. Melléklet a 622. sz. irományhoz. Indokolása a cs. és kir. hadsereg (haditengerészet) és a magyar királyi honvédség egyénei ellátásáról szóló törvényjavaslatnak. A közös hadsereg és haditengerészet tisztjei, lelkészei, katonai hivatalnokai és egyéb hópénzes egyénei nyugdíjaztatása ez ideig, az 1855-ik évben kibocsátott és ő Felsége által szentesitett nyugdíj-szabály alapján, — a legénységi létszámhoz tartozó személyeknek rokkantsági zsolddal való ellátása pedig, a fenállott udvari hadi tanács által 1817. évben kiadott, és ezóta rendeleti utón több ízben módosított szabály értelmében történt. Az említett nyugdíj-szabályban foglalt azon határozványtól, hogy a nyugdíj megállapításánál mindig az illető által élvezett legutóbbi évi fizetés szolgál alapul, annyiban történt eltérés, hogy az 1870., 1871. és 1872-ben ezredestől és a hasonranguaktól lefelé bekövetkezett évi fizetések felemelésénél, — a fenálló általános elv ellenére, — kimondatott, miszerint a fizetési felemelésben részesült egyének nyugdíjaztatásánál egyelőre csak az annak előtt rendszeresített régi, nem pedig az uj fizetések veendők alapul. A m. kir. honvédség egyénei ellátására nézve külön szabály nem létezvén, azok tekintettel az 1868. évi XLI. törvényczikk 19-ik §-ára, eddig szintén a fentebbi szabályok alapján részesültek nyugdíjban^ illetőleg rokkantsági zsoldban. A közös hadseregnél 1855. óta történt szervezési változások, a védtörvény alkotása, nemkülönben a honvédség felállítása, a mostani időviszonyoknak megfelelő, az összes véderőre egyenlően kiterjedő nyugdíj-törvénynek alkotását tették szükségessé, a minthogy az 1872. és 1873-iki delegatiók is a közös hadügyért ismételten felszólították, hogy a katonai nyugdíjazási rendszer végleges megállapítása iránti törvényjavaslatot a monarchia két felének ministeriumai utján a törvényhozó testületeknek alkotmányos tárgyalás végett mielőbb bemutassa.