Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz
648. SZÁM. 197 A gyakorlati kiképzés czéljainak, a mennyire az intézettel összekapcsolt gazdaságok arra általában szolgálhatnak, kisebb területen folytatott gazdaságok is megfelelnek, és igy azon intézeteknél, a melyeknél nagyobb kiterjedésű gazdaságok házilag kezeltetnek, a fekvőbirtoknak egy része — a mennyiben azokat az intézet bérben birja — bocsáttassák vissza az illető tulajdonos kezeibe, vagy pedig, ha az intézet tulajdonát képezi, adassék bérbe. A mennyiben az igy kisebb területen folytatott gazdaság a gyakorlati kiképzés czéljainak egészen nem felelhet meg, arra közel fekvő és jövedelmezőleg berendezett gazdaságok megtekintése szolgálhatna. Az erdélyi borászati iskola, illetőleg vinczellérképezde felállítása a jelen mostoha pénzügyi viszonyok között, melyek a terjeszkedést és fejlesztést egyáltalán semmi téren sem engedik meg, kedvezőbb időkre lesz elhalasztandó. Ezen szempontok érvényesitése mellett a gazdasági tanintézek költségei a közelebbi évekre is azon összegekkel vétethetnek fel, melyek azok máris az 1874-ik évre megszavaztattak, meghagyandók. Az állami lóteny ész-intésetek rendes előirányzata 1875-re ekkép van tervezve: Rendes kiadás 2,746.283 frt, rendkívüli kiadás ................. 120.000 „ összesen . . . . . . ... . . . 2,866.283 frt, bevétel 2,089.524 „ E szerint az állam 1875-ben a lótenyésztési intézetekre reá fizetne 776.759 forintot azon jövedelmen felül, melyet mintegy 55.000 catastralis holdnyi ménes-birtokgazdaságok különben hoznának. Az állami lótenyésztési intézetekre nézve azon czél tartandó szem előtt, hogy azok a lótenyésztés fejlődésével lassankint nélkülözhetőkké váljanak, és végre csupán azon jeles törzsfajok fentartására szorítkozzanak, melyeknek fentartása az országos lótenyésztés szempontjából kívánatos, és melyeket különben fentartani alig lehet. Igy a méneseknél a tenyészlovak létszáma fokozatosan lejebb szállittatván, a tenyészállatokban előálló hiány magántenyésztőktől eszközlendő vásárlások utján fedeztessék. Ezután — mint második fokozat — lassanként a méntelepek lólétszáma is apasztandó, mig — végre az állami tevékenység e téren az egyes kiváló törzsfajok fentartására és a lótenyésztés ügyének közvetett utón előmozdítására szorítkozván, az állami intézetek helyét a társadalmi tevékenységnek és a magántenyésztésnek kell pótolni. Ily módon azon teher, mely ma a költségvetésre ezen czimen nehezedik, mindinkább kisebbedni fog, és ezen utón is biztosíttathatnak azon fontos tekintetek, melyek közgazdasági és honvédelmi szempontból a lótenyésztés ügyének tagadhatlanul nagy jelentőséget kölcsönöznek. Ezen czélnak megvalósítását azonban rögtönözni nem lehet, az csak fokozatosan és bizonyos átmenet megtartásával érhető el, annál is inkább, mert a jelen kedvezőtlen anyagi viszonyok között a a lólétszámának rögtönzött nagymérvű megszorítása nemzetgazdasági szempontból káros hatással lenne, mert az a tőkeértéknek eífecsérlésével járna. Kellő óvatossággal kell tehát ezen átmenetnek megtörténni. Az albizottság azonban elérkezettnek látja az időt arra, hogy a jelen pénzügyi viszonyok között, melyek a fejlesztést semmi téren sem engedik meg, sőt mindenütt a költségek lehető megszorítását követelik, ma már megtörténjenek azon lépések, melyek a fentérintett czél elérésére vezetnek, és azon jelentékeny tehernek teljes megszüntetését teszik lehetővé, a mely ma ezen czimen az állampénztárra nehezedik, hogy igy néhány év alatt a ménesbirtok-gazdaságok jövedelmein kivül egyebet az állam ezen intézetekre ne legyen kénytelen fordítani, később pedig azoknak jövedelmét is csak részben vegyék ez intézetek igénybe.
