Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.

Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz

648. SZÁM. 191 Minden meglevő kő-ut fenntartása adatnék a megyék kezelése alá. A megyék ezen utvonalokat a törvény által e czélra kijelelendő forrásokból fogják fenntartani. Törvény által határozandók meg azon utvonalok, a melyek stratégiai vagy egyéb közforgalmi tekintetekből országos fontossággal birnak. Ezeknek fentartásához ugyanazért az állam az illető törvényhatóságoknak segélyt nyújt azon esetre, ha azokat többi útjaik fenntartása mellett jó karban tartani saját forrásainak teljes kihasználása mellett sem képesek. Az országos segélynek módját és mérvét törvény fogja szabályozni. Uj utak építése a törvényhatóságokat illeti. Azon utvonalok azonban, melyeket a törvényhozás stratégiai vagy más országos tekinteteknél fogva országos utvonalokként rendel kiépíttetni, államköltségen fognak készittetni, elkészülvén azonban, fenntartásuk a megyék kezelése alá esik. Arra nézve, mily források jelölendők ki a törvényhatóságok számára az utak fentartására, az albizottság következő javaslatokat teszi: Első sorban és első forrásul a közmunka értéke lenne kijelölendő. A közmunkaügy törvény által lehetőleg igazságos alapon rendezendő olyképen, hogy a szabályozás által munka-érték tekintetében éressék el azon eredmény, a mely ma is elérhető volna, ha a közmunka igazságos alapon vettetnék ki, a megváltás helyesen állapíttatnék meg és teljesen kihasználtatnék. A közmunka-törvény főbb elvei közül csak annyit tart ezúttal kimondandónak az albizottság, hogy a közmunka-érték a megállapítandó módozatok szerint pénzben is, természetben is leróható, s e munka-értéknek minő természetű utakra és minő sorrendben fordításáról is a törvény tüzetesen intézkedjék. A közmunkában fekvő erőt tartoznak a megyék kellőleg kihasználni és a mennyiben az utak fentartása igénybe nem venné, tartoznak uj utat építeni. Második forrásul az ut-ví.inot jelöli ki az albizottság. A törvényhatóságoknak ugyanis megengedtetnék, hogy oly utakon, melyek jó karban vannak és élénkebb forgalommal birnak úgyszintén költségesebb hidakon a ministerium jóváhagyása mellett mérsékelt vámot szedhessenek: azon esetben azonban, ha a törvényhatóságok útjaik fentartására államsegélyt akarnak igénybe venni, a ministerium által a vámszedésre köteleztessenek is. Ezen két forráson kivül az önadóztatást is azon forrásokhoz sorozza az albizottság, a melyekből a törvényhatóságok az utfentartási költségeket fedezhetik. Azon törvényhatóságok, melyek a közmunka és utvámból az utfentartási költségeket fedezni, és a szükséges uj utakat kiépíteni nem képesek, költségvetéseikbe a törvény korlátai között e czimen felveendő összegből fedezhetik azokat. A mennyiben a törvényhatóságok kimutatják, hogy ezen három forrás már kimerittetett, és igy az önadóztatás forrása is igénybe van véve: áll elő az állam segélyének esete azon utakra nézve, melyek abban a fentebbiek szerint részesülnek. Az albizottság még két eszmét érint meg: kívánatos, hogy a ministerium annak idején gondoskodjék utrendőri törvényről, és adjon ki annak idején az útépítésre nézve az ország viszonyaihoz és vidéki körülményekhez mért általános tájékozó szabályokat. Hogy ezen rendszer, melynek elveit az albizottság a fentebbiekben kijelölte, életbeléptethes•sék, mindenekelőtt sürgősen szükséges a közmunka-törvény meghozatala. Ha a közmunka-törvény a fenérintett irányban megalkottatik, és ott, hol a forgalom nagysága azt jövedelmezővé teszi, vámok állíttatnak, az utak az albizottság javaslata értelmében, a megyei kezelésbe lesznek átadandók. Ez által tekintettel arra is, hogy a megyei kezelés mellett az utfentartás kevesebb költségbe fog kerülni, az államutak czimén felvett összegből már 1875-ben 2,435.000 írt, 1876-ban 2,500.000 forint lesz törölhető.