Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz
178 648. SZÁM. szerű alapokra fektetett számviteli rendszer az államháztartásra és az egész közadministratióra általában bir, ezen ügynek czélszerü rendezése által jelentékeny költségek kimélhetők meg nemcsak a szakszámvevőségek kiadásainál és igy a fentebbi megtakarításon kivül a központi igazgatásnál is, de az administratió majdnem összes ágazataiban. Azért nagyon kivánatos lenne, hogy a ministerium az állami számszék által a számvitelrendezésről készitett törvényjavaslatot mielőbb bocsássa tárgyalás alá. Miután az albizottság a közigazgatási teendők egy jelentékeny részét az önkormányzat hatáskörébe véli bocsátandónak, a mennyiben az albizottság javaslatai szerint a megyéknek engedtetnék át a kőutak fentartása és kezelése, jelentékeny hatáskör és evvel járó kötelességek teljesítése biztosíttatnék a törvényhatóságoknak az egyenes adók kivetésénél és beszedésénél; szélesebb hatáskör jelelhetnék ki számukra az eddiginél a népnevelés ügye körül: a megyék szervezetére nézve több irányban fontos módosítások lesznek szükségesek. Biztosítékok keresendők egyfelől arra nézve, hogy a törvényhatóságok szélesebb hatáskörük ezen teendőit pontosan és az állam érdekeinek megóvása mellett fogják teljesíteni, másfelől képessé kell a törvényhatóságokat tenni arra, hogy önkormányzati kötelességeiket pontosan teljesíthessék. Ezért a megyék önadóztatási joga és házi pénztára, melyet az 1870. XLII. törvényczikk is fentartott, — mindenekelőtt 1875. január 1-től kezdve életbelépteteudő lesz. Az albizottság ezt elkerülhetlenül szükségesnek tartja, mert az önadóztatási jog gyakorlása alapfeltételét képezi az önkormányzati tevékenységnek és annak, hogy a megyék közigazgatási hatásköre tágittathassék. E nélkül az önkormányzat sikeres működése nem is képzelhető. E szerint a megyék, vidékek, kerületek és székek közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai már az 1875. évi államköltségvetésből mindenesetre kihagyandók, mert az albizottság azon véleményben van, hogy az önadóztatási jognak életbeléptetése és a közigazgatási költségeknek ez utón fedezése — feltéve, hogy az erre nézve szükséges törvényhozási előintézkedések meg fognak tétetni — megtörténhetik függetlenül attól, mit fog a törvényhozás azon törvényjavaslatok iránt határozni, a melyeket a belügyminister a megyék területének uj szabályozása iránt előterjesztett, a melyekre nézve érdemlegesen nyilatkozni az albizottság feladatához nem tartozik. A mi mindenekelőtt azt illeti, a megyei házi adó mily alapon vetessék ki. az albizottság azon nézetben van: hogy a megyei házi adó csak az állami egyenes adókra vetett bizonyos százalékokban állhat, A megyei házi adóként kivetendő százalékokra nézve a törvényben egy bizonyos maximum állapítandó meg. Ezen maximum a törvényhatóság egyenes adójának 20°/ 0-át semmi esetben sem haladhatja meg, és igy az albizottság nézete szerint ezen összeg, mint át nem léphető maximum állíttatnék fel. — A mennyiben azonban némely törvényhatóságban a közigazgatási költségek jelenlegi összege általában magasnak mondható és némely törvényhatóság főleg a hivatali állomások felállításánál s a személyes fizetések és járandóságok megállapításánál erejéhez képest aránytalanul túlterjeszkedett: a belügyminister az 1870. XLII. törvényczikk 3. §-ánál fogva felhatalmazandó lenne arra, hogy a törvényhatóságok költségvetését a létező aránytalanságok kiegyenlítése szempontjából vizsgálja át, és intézkedjék ott, a hol szükségesnek és indokoltnak mutatkozik, a költségek leszállítása iránt. A megyei közigazgatási költségek általában a lehető legnagyobb takarékossággal akként állapíttassanak meg, hogy egyrészről a jó közigazgatás igényeinek elég tétessék, másrészről főleg a személyes illetmények költségei által a többi közigazgatási teendőkre szükséges kiadások csorbulást ne szenvedjenek. Arra nézve, miként lesz a megyei házi adó kiszolgáltatandó ; a következő elvek szolgálhatnának zsinórmértékül. A megyei háziadó az állami adóval együtt szedetik be.
