Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz
176 648. SZÁM. I. Államháztartásunk jelen mostoha állapota és az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzete sürgetőleg követelik a kiadásoknak lehetőleg szűkebb határok közé szorítását minden irányban. A kiadások azon folytonos emelkedése, melyet eddigi költségvetéseink főleg az utolsó években felmutatnak, az ország anyagi erejének teljes megrontása nélkül többé nem engedhető meg. Az ország pénzügyi helyzete azonban ma ennél többet követel; elkerülhetlenül szükséges a mai háztartási költségeknek apasztása is, mert a jelenleg megállapitott és eddig évenként megajánlott kiadásoknak is mérséklése nélkül az egyensúly helyreállítása nem eszközölhető. A legszigorúbb takarékosság alkalmazása képezi tehát államháztartásunk rendezésének és az egyensúly helyreállitásának első feltételét. Az állami kiadásoknak leszállítása tehát elkerülhetlenné vált. Ez azonban okszerűen csak ugy történhetik, ha az ott a hol kell, az átmenet nehézségeire való tekintettel vitetik keresztül, mert a rögtönzött és bizonyos határokon tul vitt reductiók az ország közigazgatási szervezetében és az államgépezet rendes működésében és az ország államgazdászati életében oly zavarokat idézhetnek elő, melyek következéseikben könnyen megboszulhatják magukat minden irányban. Mindazon megtakarításokat azonban, melyek ezen tekintetek szem előtt tartása mellett eszközölhetők, habozás nélkül keresztül kell vinni. Sok és fontos kérdés lesz tehát e miatt megoldandó, nagy fontosságú intézkedések lesznek életbeléptetendők. De e nehézségektől visszariadni nem szabad. Mielőbb és erélyes kézzel kell mindazon kérdéseket megoldani, a melyek a háztartásban az egyensúly helyreállitásának feltételeit képezik; mert pénzügyeinknek rendezésétől függ az ország hitelének helyreállítása, anyagi és szellemi fejlődése, sőt állami fenmaradása is. Az albizottság ezen szempontokból indulva ki, az államháztartás kiadási részét azon tájékozó kimutatások alapján, a melyeket a ministerium, mint a közelebbi évekre véleménye szerint valószínűséggel felvehető előirányzatokat előterjesztett, két irányban vette vizsgálat alá: 1-ször. Mily megtakarításokat lehet eszközölni a közigazgatás egyes részeiben a közelebbi időben; és 2-szor, mily változtatásokat és intézkedéseket szükséges tenni ezen czélból a közigazgatás szervezetében. Az albizottság a közigazgatás több ágazatára nézve a közigazgatási teendőknek decentralisatiója, és az önkormányzat hatáskörébe utasítása által vélt az államkincstár terhein könnyithetni, a mellett, hogy ezen utón a közigazgatás gyorsítására és egyszerűsítésére törekedett. Ezen irányt tartva tehát szem előtt, vizsgálat alá vette az albizottság, a közigazgatás mily teendői, és ha igen, mily módon utasíthatók az állami czélok veszélyeztetése nélkül az önkormányzat körébe, ugy, hogy ez által az államháztartásban megtakarítások legyenek elérhetők? Azon közigazgatási kiadások között, a melyeknél ugy ezen szempontból, mint az azok körében eszközölhető egyszerűsítések által megtakarítások létesithetők, az első helyet a központi igazgatás foglalja el. A központi igazgatás költségei 1874-re a hozzá tartozó hivatalokkal együtt, mint központi állampénztár, kamatbiztositási számszék, statistikai hivatal stb. 2,988.000 forintot tettek ki. Ez oly nagy összeg, a mely sem a közigazgatás többi ágazatainak költségeivel, sem azon tiszta jövedelemmel arányban nem áll, melylyel az állam összes szükségleteinek fedezésére rendelkezik. És a központi igazgatás korántsem felel meg mindazon igényeknek, melyeket egy minden tekintetben kielégítő és rendezett közigazgatástól követelni lehetne.
