Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.

Irományszámok - 1872-642. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

144 642. SZÁM. Több országban, hol ez meghonosittatott, kezdetben szintén csak szerény mérvekre szorítkozott az előnyös hatás. Azon körülmény, hogy a fizetési meghagyás joghatálya egyszerű és semmivel nem indokolt ellenmondással megszüntethető, a hitelezőt az eljárás igénybe vételétől riasztá vissza, adósnak pedig csábitó alkalmat adott arra, hogy a fizetési meghagyást komoly birói lépésnek ne tekintse. Csak miután kölcsönösen erőre vergődött azon meggyőződés, hogy a rendes peres eljárás az ügyfelek egyikére sem szül rendszerint más végeredményt, csak olyat, mely a felek mérséklete mellett a meghagyási eljárással is elérhető s hogy a rendes eljárás mindamellett sokkal több költséggel, fáradsággal s időmulasztással jár, mint a meghagyási, csak ezután fejlődött ki lassanként azon kedvező eredmény, mely különösen Hannoverben — a felekre nézve jelentékeny idő és költségmegtakarításban, a bíróságra nézve pedig az összes birói teendők több mint felének elmaradásában nyilatkozott. S ha nálunk ez eljárás egyelőre a peres ügyeknek csak azon százalékánál bizonyul is be sikeresnek, a mely százalék a megjelenés elmulasztása miatt makacsságból szokott elintéztetni — erre pedig az első időkben is biztosan lehet számítani: — behozatala már akkor is haszonnal jár, a mennyiben a bíróságok ezen ügyekben az idézés, jegyzőkönyv felvétele, a kitűzött órákig várakozás, az ítélethozatal, indokolás, kihirdetés s illetőleg készbesités munkája alól a felek jogsérelme nélkül egyszerűen felmentetnek. Azon elvek s azon közelebbi feltételek tüzetes ismertetése, melyek alapján s melyek mellett ezen eljárás nálunk legelőnyösebben hozható be, a részletes indokolásra tartozik. Részletes indokolás. i. §• E § mindenekelőtt azon követeléseket jelöli ki, melyekre a meghagyási eljárás alkalmazható. E követeléseknek kizárólag személyieknek s egyszersmind olyanoknak kell lenni, melyek különben sommás eljárás alá tartoznak. E meghatározásnak kettős jelentősége van. Egyik a birói illetőségre, a másik a követelés természetére vonatkozik. A birói illetőség tekintetében felette fontos körülmény az, hogy a fizetési meghagyás kiadása azon bíróság által történjék, mely a kereset elintézésére akkor is illetékes lenne, ha felperes nem a meghagyási eljáráshoz folyamodnék. E tekintetben a javaslat az életben levő külföldi törvények legnagyobb részével teljesen megegyez. Az általános német perrendtartás tárgyában késztilt törvényjavaslat azon követeléseknél is az egyes bíróságokra bizza ugyan a fizetési meghagyás kiadását, a melyekre ellenmondás esetén csak az országos vagy kereskedelmi törvényszékek illetékesek: de ezen határozmány elvileg helyesnek, a kivitelben egyszerűnek s a felekre nézve könnyítőnek egyáltalán nem tekinthető. E kellékek pedig olyanok, melyeknek különösen ez eljárásnál hiányozni .soha nem szabad. A mi a követelések természetét illeti: szükséges, hogy ez eljárás alá különösen csak egyszerű, könnyen tisztába hozható s épen azért lehetőleg kétségtelen s végre olyan követelések vonassanak, melyek összegének nagysága adóst az ellenmondásra ne ösztönözze. Ezért kell itt csak a személyi követelésekre szorítkozni s ezeket is csak 300 frtig terjeszteni ki, mint az 1868. LIV. törvényczikk 93. §-ában is megállapítva van. Ennél nagyobb összeg felvétele egyelőre nem látszik ajánlatosnak. De kisebb se, miután ez esetben egy és ugyanazon biróság elé tartozó egy és ugyanazon természetű követelésre nézve az összeg alapján kettős categoria állíttatnék fel, a mi a felek felfogására csak zavarólag hatna. Szükségesnek látszott határozottan megállapítani, hogy csak azon követelések tartoznak a meghagyási eljárás alá, melyek határozott pénzösszegre vagy határozott pénzösszeggel helyettesíthető tárgyra vonatkoznak, kizárván ezzel az olyan követeléseket, a melyeknek tárgya ugyan világos, de szám-