Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-642. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról
142 642. SZÁM. Az első esetben a jogviszálv megszüntetésére a bírónak egyszerű közbelépése elegendőnek látszik, miga második esetben érdemleges jogper lefolyása szükséges ahoz, hogy a fenforgó kérdés s az abból eredett viszály megszüntethető legyen. A jogper soknemü alakisággal, költséggel, időhaladékkal s fáradsággal van már természeténél fogva összekötve, melyeknek ott és azon követeléseknél is kitenni a feleket, a hol és a melyeknél arra szükség nincs: valóban czélszerütlen, sőt káros intézkedés. Ezen igazság felismerése inditá arra a tudomány és a törvényhozások férfiait, hogy gondoskodjanak a peres eljárás olyan alakzatának felállításáról, mely kétségbe nem vont követeléseknél az ügyfelek közül a követelőt az időhaladéktól és fáradságtól, a tartozót a tetemes költségektől s mindkettőt s rajtuk kivül a bíróságot a soknemü alakiság kellemetlenségeitől megmentse, de egyszersmind a jogviszály eldöntésére is biztosítékot képezzen. Ilyen peres eljárás felállítása — első tekintetre legalább — könnyűnek egyáltalán nem látszott. Kétségtelen-e vagy nem valamely követelés: ez végelemzésben alperes egyéni nézetétől s elhatározásától függ, erre nézve pedig tárgyilagos ismérvek előzőleg nem léteznek. Legilletékesebb e tekintetben egyelőre magának hitelezőnek véleménye, és e vélemény is csak olyan feltevés, mely minden egyes esetben igen könnyen alaptalannak bizonyulhat már csak annálfogva is, mert az egyéni felfogás hitelezőnél is csak azon befolyások uralma alatt áll, mint a melyek alatt áll adósnál. Az eljárásnak pedig adós biróság előtti nyilatkozata után perfolyam közbeni megváltoztatása és pedig akként megváltoztatása, hogy a per az alakiság követelményei szerint kezdessék s bizonyos pontig akként folytattassék, befejezése pedig a dolog természete által igényelt egyszerűséggel történjék, sem könnyűnek, sem — jelentékenyen legalább — előnyösnek nem mutatkozott. A dolog ezen állásában azon kétségtelen követelések kijelelésénél, melyek a külön eljárás alá lennének vonandók, minden esetre a követelések biztosságának tárgyilagos ismérveit kellett irányadókul felvenni; azon gyakorlatilag helyesnek bizonyult feltevésből indulván ki, hogy minél egyszerűbb valamely tárgy vagy cselekmény, melyen a követelés alapszik, s minél alakszerűbb külbizonyitékok vannak kéznél a követelés valódiságának nemcsak feltüntetésére, hanem esetleg igazolására is, más szóval, minél kevésbé tűri meg valamely követelés a kételyt s a biró előtt támasztható kifogásokat, annál biztosabban várható, hogy a kereset, melyben a követelés peres alakot nyer, adós által vitattatni, kérdésessé tétetni nem fog. S e szempontból kiindulva a személyes követelések már egyelőre is egyszerűbbeknek s kevésbé nehézkeseknek voltak tekinthetők, mint a dologiak vagy a vegyes természetünk. S még tovább menve: a személyes követelések közt. a tisztán adósságiak s ezek közt is azok, melyek határozott pénzösszegben nyertek kifejezést, kétségtelenebbeknek voltak tekintendők, mint például a szolgálatiak s az egyéb kölcsöntárgyakra vonatkozók vagy azok, melyeknél a pénzösszeg meghatározása, esetleg a biróság teendője lehet. Végre még az ilyeneknél is czélszerünek látszott egyelőre csak bizonyos kisebb összegre s ennek megfelelőleg csak bizonyos kijelelt birói illetőségre szorítkozni. A mint az eljárásnak a körülményekhez képest lehetőleg biztos és szabatos köre megtaláltatott: az eljárás alakzata könnyen felállítható volt. Mellőzni az alakszerű periratok s bírósági tárgyalások cselekvényeit s a biróság közbejöttével ugyan, de egyszerűen hivni fel adóst vagy a követelés kielégítésére — ha azt kétségtelennek tartja, vagy az ellenmondásra — ha azt vitásnak tekinti s az. első esetben végrehajtásra, a második esetben rendes perre vinni az ügyet: ebben állhat lényegileg azon eljárás, mely fogalmának megfelelőleg, de még is a részben eltérő felfogáshoz képest meghagyási vagy intelmi eljárásnak helyesen neveztetik. Poroszországban az 1846. év folyamán, Hannoverben 1852-ben tétetett kísérlet a peres eljárás ezen alakjának behozatalával. Kielégítő, sőt részben meglepő siker követvén a kísérletet, mindkét állam ismételve javitá az eljárást sőt ismételve mind szélesebb-szélesebb körre terjeszté ki azt. A példa csakhamar követtetett Oldenburg, Bajorország, Baden, Würtemberg, Braunschweig s a múlt évben Austria
