Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-589. Törvényjavaslat, az elzálogositott gyalui korona-uradalom visszaváltása iránt a zálogbirtokosokkal kötött egyezség tárgyában

70 589. SZÁM. 1. Az azonnal visszabocsátandó 28.000 holdnyi területnek jövedelme, melyet a kincstár a fentebbiek szerint legfeljebb csak 8 év múlva kapott volna, az emiitett kulcs szerint 8 évre számitva 112.000 frt. 2. A visszaadandó 150.000 frt névértékű tehermentesítési kötvények 5°/

0 kamatjai, melyek különben 8 év alatt szintén a zálogtartók haszonélvezetében maradtak volna, 8 évre . . 60.000 frt. 3. A különben visszafizetendő, de az egyezséggel megkímélt zálogtőke kerekszámban . 100.000 frt. Összesen 272.000 frt. A zálogtartóknak adandó 328.000 frtnyi értéket legnagyobb részben már az eddig elősorolt előnyök értéke is fedezi, a mennyiben e két érték között csak 56.000 frtnyi különbség mutatkozik, — s ezen összeg az, melyet a kincstár az egyezség és birtokbajutás okáért látszólag áldozatul hoz. Ezen áldozat azonban valósággal csakis látszólagos, ha a közvetett eredmények és a kincstár további, s következőkben felsorolt előnyei figyelembe vétetnek. A kincstár további előnyei közt első helyet foglal azon eredmény, hogy a vizjog az egyezség folytán megnyittatván, a kincstár ezentúl a 41-000 holdnyi magurai erdők termését, mely eddig a fa-usztatás megakadályoztatása folytán évek óta bennrekedt, értékesítheti. Pedig lényeges jövedelmet várhat ebből a kincstár. A kolozsvári jószág-igazgatóság azt jelenti ugyanis múlt évi május 3-án 2355. szám alatt kelt felterjesztésében, hogy a mostani helyzet folytán évenkint legalább 100.000 frt jövedelmet veszi a kincstár. Holott most nemcsak hogy semmi jövedelem nincsen, de a készletek is rothadásnak indultak. A kincstárra egyébiránt az egyezség folytán ezenkívül még a következő különös figyelemreméltó előnyök is haramiának: a) A kincstárnak alkalma lesz a visszanyerendő erdőket azonnal czélszerü kezelés alá venni, a további tulhasználást megakadályozni, és magának ezzel a terület mértékének megfelelő jövedelmet biztosítani; b) a zálogjavakban létező építmények értéke 1872-ik évben eszközöltetett becslés szerint 354.000 frtra munkáltatott ki, holott az elzálogolás idejében átadott beruházások becsértéke a transpositionale instrumentum szerint csak 9.376 frtra terjed. Ebből következtethető, mily nagymértékű megtérítéseknek lenne a kincstár az egyezség nem sikerülése és a törvényszerű visszaváltás esetén kitéve; a mi annál nagyobb tehernek lenne tekintendő, mert a megtérítendő beruházások közt igen kétes értékű és mégis sokra becsült tárgyak léteznek (p. o. a gyalui nagy kastély és a szamosi hidj, ezt pedig a kincstár az egyezséggel kikerülheti. Ehhez járul, hogy az emiitett 354.000 f

r

tnyi értékben az ültetvények, parkírozások stb. értéke még nincs bennfoglalva. Itt azonban meg kell említeni, miszerint ezenkívül létezik még 1858. évről egy másik becsű is, melyben eme beruházások értéke csupán csak 200.000 frtban van kitüntetve. A két becsű közti különbözet oka az 1858. és 1872. évi árak közti különbözetben található meg, s mivel azok egyre emelkedőben vannak, szinte egész bizonyossággal lehet állítani, hogy az ujabban kimunkált 354.000 frt becsértékét egy ujabb becsű alig devalválná, birói becsű pedig épen nem; c) a kincstár, törvényes visszaváltás esetén, az úrbéresek illetményeit maga tartozott volna kielégíteni, holott ehhez és az eljárási költséghez most birtokarány szerint a zálogtartók is járulnak;