Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-588. Törvényjavaslat, a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről és kártéritési kötelezettségről
58 5S8. SZÁM. A javaslat ennélfogva két alapelv megállapitására volt kiváló figyelemmel. Úgymint: 1. A kártérítésre kötelezett felelősségének terjedelmére. 2. A kártalanitási összeg megállapítását szabályozó eljárásra. A mi az első szempontot illeti, következőt szükséges megjegyezni. A vaspálya-vállalat többnyire részvénytársaság, s mint ilyen központi kormányzattal és egységes vezénylettel bir. A vaspálya központi igazgatása és a vasúti üzemmel megbízott hivatalos személyzet között a dolog természeténél fogva oly szoros kapcsolat áll fenn, melynek alapján az önálló cselekvésre nem képes társaság végrehajtó közegei cselekvényeit sajátjainak elismerni köteles. A vaspálya különféle állomásain alkalmazott hivatalnokok, a társaság által szorosan körülirt hatáskörben, ennek megbízása és meghatalmazása alapján működnek. Azért a vállalat minden kárért, melyet a hivatalos személyzet hivatalos eljárása folytán okoz, oly mérvben felelős, a milyen mérvben minden személy saját cselekményeiért feleletre vonatható. Ezen szavatosság e szerint nemcsak a hivatalnokok cselekvényei és mulasztásai, de ezeknek hivatalos állásukban elkövetett bűntényei által okozott kárra is kiterjed. De nemcsak a rendesen és állandóan alkalmazott hivatalnok cselekményeiért, hanem azon egyénekért is kell a vaspálya-vállalatnak felelni, kiket üzeme körül ideiglenesen alkalmaz, mivel ez a megbízó és megbízott közti viszony jogi természetéből folyik. Ezen felelősség világos kijelentése folytán a vaspálya-vállalatok közegei megválasztására különös gondot fognak fordítani. Az üzleti szabályzatok értelmében kötelesek a vaspálya-társaságok a szállítási eszközöket és a pályát folytonosan jókarban tartani. Felette sajnos következményei lehetnek itten a legkisebb elnézésnek vagy mulasztásnak. Minthogy azonban a hiányos szállítási eszközök következtében történt szerencsétlenség utáu a hiány bebizonyítása számtalan technikai részletek figyelembevételével van egybekapcsolva, melyek a valódi és a biró által felfogható tényállás megállapítását gépészeti ismerettel bíró szakférfiaknak is gyakran lehetetlenné teszik, szükséges kimondani, miszerint nem a károsított köteles a szállítási eszköz hibás voltát bebizonyítani, hanem a társaság tartozik a birót arról meggyőzni, ha felelősségétől szabadulni akar, hogy a kár nem az ő hibája miatt, hanem a társaságtól független személy tette, vagy elhárithatlan esemény következtében állott be. Ebből kitűnik azon fontos feladat, mely a biróra a jelen törvényjavaslat életbeléptetése után vár. Minden egyes esetben ő fog határozni, vájjon beszámítható cselekmény vagy mulasztás, vagy pedig elhárithatlan eseménye a szerencsétlenség okozója. Az elhárithatlan esemény (vis major) egyes nemei elő nem számithatók. A törvényjavaslatban azért inditványoztatik ezen műszó, mert magában foglalja mindazon események fogalmát, melyek sem előre nem láthatók s ennek folytán ki nem kerülhetők, sem emberi erő és óvatosság által meg nem akadályozhatok. Ezen esetben a törvénynek csak azon hivatása lehet, hogy a helyes irányt kijelölje és a többit a biró józan belátására bizza, mert a casuistica e téren végtelen és a legtüzetesebb elősorolás által sem meríthető ki. A vaspálya-vállalat e szerint minden egyes esetben köteles azon bizonyítékokat előállítani, melyek alapján a biró a felelősség iránt ítéletet mondhat. A kártalanitási összeg megállapítása iránt következő jegyzendő meg.
