Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-587. Törvényjavaslat, a hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról
587. SZÁM. 53 Melléklet az 587. sz. irományhoz. Indokok. A hamis és vétkes bukás körüli eljárás ma is még az 1840: XXII., különösen pedig az 1844: VII. törvényczikk 5-ik §-ában foglalt intézkedések által szabályoztatik. Az eljárás mindkét törvény szerint lényegében a polgári törvénykezés körüli formákat követi. A bukott felhivatik bukása okainak felfedezésére; ezen felhívásnak Írásbeli beadványban tesz eleget. A bukott nyilatkozata közöltetik a perügyelővel; a perügyelő észrevételei szintén kiadatnak ellennyilatkozat végett a bukottnak, ennek felelete ismét közöltetik válasz végett a perügyelővel. E közben az 1840. évi XXII. törvényczikk 126. §-a szerint a hitelezőknek is joguk lévén a bukott nyilatkozata ellen „ellenpróbákat" felhozni. Már ebből is kitűnik, hogy az eljárás formái, bonyodalmai és lassúsága, ezen különös gyors intézkedést, s a hatóság hatályos közreműködését igénylő ügyekben nem felelhetnek meg a feladatnak. Különösen a csalás az, mely rendszerint csak a kedvező pillanatban foganatosított hatósági cselekvés által derittethetik ki. Ha a tények constatálása legnagyobb részben a bukott és a perügyelő közötti váltott periratoktól függ: alig lehet reményleni, hogy a hosszan előkészített mesterséges fordulatnak szálai felderittessenek, s ha fel is derittettek, alig remélhető, hogy a valódi tényállás bírói megállapítására szükséges bizonyítékok megszereztessenek. Igaz ugyan, hogy mind az 1840. évi XXII. törvényczikk 127. §., mind pedig az 1844 VII. törvényczikk 5. §. szerint joga van mind a perügyelőnek, mind pedig a hitelezőknek a bukott ellen vizsgálatot is kérni; de ez részint, mert csak subsidiarius intézkedés, részint pedig csak hoszszabb idő eltelte után történhetik meg: a kellő eredményhez csak a legritkább esetekben vezethet. Ehhez járul még az is, hogy a hamis vagy vétkes bukás fenforgását, a csődbíróság, a követelések valódisága feletti ítélettel és csak ebben mondhatván ki: a büntető-ügy alárendelve van a polgárinak, s ez utóbbi lassúnak formaságai miatt, a közhatóság nem fejtheti ki a kellő erélyt, nem járhat el az ilynemű ügyekben szükséges gyorsasággal és erővel. A jelen törvényjavaslat ajmennyire lehetséges, a legkirívóbb hiányait a fenálló rendszernek — czélozza megszüntetni. A perügyelő és a felek periratai helyébe — a bűnvádi vizsgálatot illetőleg a bíróság és a kir. ügyészség actióját lépteti; elegendő hatalmat adva ezeknek, hogy azonnal, és a kellő szigorral megindítsák cselekvésüket a bűntett felderítése, és ha még lehetséges, meghiúsítása végett. De módot nyújt a törvényjavaslat a hitelezőknek és másoknak is: hogy a vizsgálatra befolyással biró adataikat, a bűnnel összefüggésben lévő tényeket és körülményeket, minden irásbelileg mellőzésével, rövid utón adják tudtára a vizsgálóbírónak vagy a kir. ügyésznek, a kik a további intézkedéseket rögtön megteendik. A törvényjavaslat kiveszi a polgári eljárás keretéből a bűnvádit, s ez utóbbinak eredményét a természete által igényelt garantiákkal látja el. Ez értelme és feladata a jelen törvényjavaslatnak, melyet az igazságügyminister azon meggyőződésben bátorkodik a törvényhozás bölcsessége elé terjeszteni: hogy ennek elfogadása és törvényerőre emelése által a jogbiztonság és a jogrend megszilárdítása egy ép oly hasznos, mint hatályos intézkedés által mozdíttatik elő. Az egyes szakaszok alig igényelnek bővebb indokolást; tartalmuk és horderejűk teljesen felismerhető azok szövegéből. És azért csak némely nevezetesebb határozványai emeltetnek ki:
