Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-611. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának az ügyvédi rendtartás tárgyában beadott 289. számu törvényjavaslat tárgyalásáról

284 611. SZÁM. Azon, mások által felhozatni szokott indokot pedig, miszerint hazánkban aránytalanul sokan tódulván az ügyvédi pályára — azt ezen hosszabb gyakorlati idő behozatalával kell megnehezíteni: nem csak épen oly alaptalannak találjuk, mint az előbbit, de még azonfelül minden igazság- és méltányossággal olyannyira ellenkezőnek, miként azt hiszszük, hogy az épen a mi véleményünknek tesz jó szolgálatot. Mert még ha fel sem emelkedünk azon magasabb szempontra, melyről megláthatjuk, hogy, valamint minden tárgynak ára a kínálat és kereslet egymás iránti arányától függ — épen ugy szabályozódik az egyének pályaválasztása is a közönségnél nyilvánuló szükségérzet és attól nyerhető jutalmazás által: ha — mondjuk — fel sem emelkedünk e magasabb szempontra, és ha meg is engedjük, hogy kelleténél többen tolakodnak az ügyvédi pályára: vájjon az igazság és méltányosság megengedheti-e azt, hogy az e pályára léphetést ne a kevésbé képzetteknek, a kevésbé hivatottaknak nehezítsük meg a hivatottakkal, a képzettekkel szemben (ezt a vizsgálatok szigorúságával érhetjük csak el), de megnehezítsük a szegényebbeknek a vagyonosabbakkal szemben?? Egyenesen ezt tenné a hosszas gyakorlat. A ki meggondolja, mennyi költségébe kerül egy szegény anyagi helyzetben lévő szülőinek fia neveltetése, taníttatása, vagy épen mennyi nélkülözésébe és szenvedésébe egy egészen vagyontalan ifjúnak magának, mig az végre az ügyvédi pályát megkezdheti: lehetetlen, hogy lelkiismeretes dolognak ne tartsa, hogy kétszeresen meg ne gondolja, mielőtt e hosszú gyakorlati időt megszavazza. Mi legalább ezt lelkiismeretünkkel megegyeztetni képesek nem vagyunk; mert ez által az ügyvédi pályát a szegény ifjaktól egyszerűen elzárva látnók. Hivatkozzunk-e még ezeken felül a társadalmi és nemzetgazdasági magasabb tekintetekre, a melyek szerint általában sehol a világon nem helyeselhető, nálunk pedig épen legkevésbé — oly rendszabály, a mely bárkinek, bármely osztálynak, bármely pályán megnehezíti az elélhetést, az önállóságra vergőgést, a család-alapitást, és előidézi vagy elősegíti a „proletariátus" képződését, elszaporodását?? Mi azt hisszük, hogy bölcs törvényhozók előtt ezen érveket bővebben fejtegetni felesleges, és azért különvéleményünket, amely szerint az 5. §. 2. pontjának harmadik sorában a , négy évi" helyett a „két évi gyakorlatot" kérjük elfogadtatni és megállapittatni. Kelt Budapesten, 1874. évi február hóban. Matolai Etele s k Lázár Ádám s. k., bizottsági tagok. 3. melléklet a 611. számú irományhoz. Különvélemény. az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslathoz. A jogügyi bizottság alólirott tagjának nézetei eltérnek a bizottság által elfogadott törvényjavaslattól : 1. Azon képesítésre nézve, mely megkívánandó arra, hogy valaki az ügyvédi vizsgát le tehesse s az ügyvédséget gyakorolhassa; 2. az ügyvédi kamarák intézménye, azok hatásköre és az ügyvédek s jelöltek feletti fegyelmi bíráskodás gyakorlására nézve.