Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat
590. SZÁM. 125 Melléklet az 590. sz. irományhoz. Indokolás a bánya-tÖrvényjaYaslathoz. I. FEJEZET. Általános határozatok. Bizonyos ásványok, melyek a föld kérgének nem főalkatrészei, tehát nem mindenütt, hanem csak külön települési helyeken fordulnak elő, s a mellett a közszükséglet kielégítésére merőben nélkülözhetlenek, már évszázadok óta a földtulajdonos rendelkezése alól ki voltak véve azon fontos oknál fogva, mivel annak megszerzését, mire az állampolgárok összességének nélkülözhetlen szüksége van, a, földtulajdonos kényétől függővé tenni nem lehetett. A jogczim, melynél fogva az emiitett ásványok ez országban is a földtulajdonos rendelkezése alól kivétettek, az adományozási jog alapelvében rejlett. — A magyar királyok ugyanis, midőn a földbirtokot adományozták, az emiitett ásványokat saját rendelkezésükre tartották fenn ('királyi bányafőuri jog), mint azt a Miksa-féle bányarend, mely az 1723. évi CVIII. czikk által „les pri " gyanánt érvényben fentartatott, következő szavakban félreismerhetlenül bizonyitja: „Anfánglich nachdem Uns als regierenden König in Ungarn, allé Bergwerke und Funde, wo die allenthalben in Unserem Königreich Ungarn gelegen, jetzt itn Wesen sein, oder künftig geíunden, aufgeschlagen und gebaut werden — ohne alles Mittel als unser Kammergut zustehen." De ezen királyi főúri jog korlátlan kiterjedésében csak 1523. évig állott fenn, mert ezen év XXXIX. törvényczikke következő szavakban : „Majestas Regia comittat fodinas minerarum auri et argenti ac cupri et alii omni metallorum libere omnibus colere" már az általános bányaszabadságot és a magán bányatulajdon eszméjét testesítvén, a korlátlan bányafőuri jog helyébe az államnak azon joga lépett, melynél fogva a földszin alatt létező oly ásványokat, melyekre a honpolgárok összeségének okvetlen szüksége van, törvényes feltételek teljesítése mellett ezen összességnek szabad használatára fentartja. A királyi rendelkezésre fentartott ásványok nemeire nézve a királyi decretumok csak általánosan nyilatkoznak, mint az a Miksa-féle bányarend fentidézett czikkéből is kitetszik, de épen azért a fentartást, kivétel nélkül, mindazon ásványokra kiterjedőnek kell tekinteni, melyek külön települési helyeken találtatnak és bányászati munkával nyeretnek. Jelen törvényjavaslat a fennemlitett általános kifejezést mellőzvén, egyenkint sorolja fel az ásványok azon nemeit, melyek a földtulajdonos rendelkezése alól kivetetteknek tekintendők. Ezen kijelölésnél alapul szolgált a most érvényben lévő bányatörvényen kivül főkép a százados gyakorlat és csak a kőszén és a kőolajnemüek azon ásványok, melyekre nézve eltérőleg a mostani gyakorlattól a földtulajdonos rendelkezési joga megszüntettetett. Igaz ugyan, hogy a kőszénre és kőolajnemüekre nézve 1848 előtt a királyi bánya főúri jog tettleg nem gyakoroltatott; de másrészről annak sincs nyoma, hogy a magyar fejedelmek ezen ásványokra nézve, a fentidézett 1723-ik évi 108. törvény czikk által érvényben hagyott rendelkezési jogukról törvényesen lemondottak volna, valamint oly törvény sem létezik, mely a nevezett ásványokat, az általános fejedelmi rendelkezési joggal szemben, a földtulajdon tartozékául kijelentette volna.
