Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.
Irományszámok - 1872-564. Törvényjavaslat, a méter-mérték behozataláról
564. SZÁM. 291 Melléklet az 564. sz. irományhoz. A méter-rendszer keresztülvitele tárgyában a kormány külföldi intézkedések tanulmányozásából merített tapasztalatai alapján oly intézkedéseket kivan foganatositni, melyek egyrészt az uj rendszer szigorú alkalmazását lehetségessé teszik, s másrészt az állam lehető legkisebb megterheltetésével járnak. E végből a mérték-hitelesités a törvényhatóságokra fog bízatni, melyek e műtétet megterheltetésük nélkül fogják teljesithetni, miután a mértékhitelesités után járó dijakból fedezhető leend a mértékhitelesitéssel járó költség. Az állam a mértékhitelesitésnél csak arra fog szorítkozni, hogy a mértékhitelesitéshez szükséges alapmértékek a törvénynek megfeleljenek, hogy a mértékhitelesitésnél az országban czélszerü és egyenlő szabályok alkalmaztassanak, s hogy végül e szabályok a mértékhitelesítő hivatalok részéről kellően foganatosíttatnak. Az állam részéről teljesítendő teendőkre nézve maga a törvényjavaslat egy központi mértékhitelesítő bizottság felállítását indítványozza. E bizottságnak hatásköre következő leend: megállapítja, mily anyagból készülhetnek a forgalomban használható mértékek és súlyok, mily alakúak legyenek azok, s mily megjelöléssel jöhetnek a forgalomba; — meghatározza azon eltérések határát, mely mellett a mértékek és súlyok még a forgalomban való használat czéljából hitelesítésre bocsáttatnak; — kijelöli azon mérlegeket és mérő-készülékeket, melyek a közforgalomban vagy bizonyos czélhoz, pl. gyógyszertárban, ékszerárusoknál stb. alkalmazhatók, s megállapítja azon kellékeket, melyek mellett ily készülékek hitelesíttetnek; elkészítteti s hitelesítteti, illetőleg felügyelete mellett hitelesiti az alapmérték és alapsúlynak a törvényhatóságok számára a törvényben megrendelt mázsáit; valamint hitelesiti a mértékhitelesítő hivatalok számára szükséges minta-mértékeket, súlyokat, mérlegeket s egyéb készülékeket; , meghatározza a mértékhitelesitésnél követendő eljárást és megállapítja a hitelesítő dijaknak maximai határait, melyeken túl magasabbat a törvényhatóságok nem szedhetnek. A felsoroltak kellő teljesítése végett múlhatatlanul oly közegről kell az államnak rendelkezni, mely egyrészt a mértékek és súlyok egybehasonlitásánál figyelembe veendő mérésekben jártas, a természettan s főleg a mechanika, a vegytan, a sulytan részleteivel behatóan foglalkozó egyénekből áll, s másrészt a legkisebb eltérések megállapítására is alkalmas tudományos készletek fölött rendelkezzék. A mi az első pontot illeti, a külföldi példák nyomán legelőnyösebbnek és legolcsóbbnak is egy mértékhitelesítő központi bizottság fölállítása mutatkozik; miután ugy csak az elnök és kezelőhivatalnokok élveznek rendes díjazást, holott a bizottság tagjai, kiket mint illető szakukban specialistákat külön az állam szolgálatába fölvenni már költség szempontjából sem lehet, a tanácskozmányokban csupán mérsékelt jelenléti dijak mellett vesznek részt. Ily bizottság működik Berlinben egész Németország s különösen Poroszország számára, Drezdában Szászország számára,- Münchenben Bajorország számára, Stuttgartban Württemberg számára, Carlsruheban Baden számára, Brémában a brémai terület számára, Braunschweigban a hasonló nevű herczegség számára, Oldenburgban a hasonló nevű nagyherczegség számára, Weimarban a Szász-Weimar-Eisenach nagyherczegség és a Reusz fejedelemségek számára, s ily bizottságot létesítettek Bécsben is a méter-rendszer meghonosítása alkalmával. A költség, melyet ezen bizottság állandóan igénybe veend, következőleg részletezhető: a bizottság elnöke személyes pótlékul 2000 frt. egy technikai segéd . 2400 „ a bizottság titkára (lakbérrel együtt) 2400 „ 37*
