Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-563. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának a kir. közjegyzőségéről szóló 290.-1873. számu törvényjavaslat tárgyában

234 563. SZÁM. Ezen intézkedés gyakorlati jelentősége abban áll, hogy az előleges bejelentés folytán a kamara a helyettest már ösmervén, a helyettesítés bekövetkeztével a helyettesítési rendelvényt a lehető legrövidebb idő alatt kiszolgáltathatja. ad 29. §. Nehogy a kamaráknál különböző gyakorlat követtessék, szükség volt intézkedni az iránt, hogy a szavazatok egyenlő megoszlása esetében a sors döntsön. ad 53. §. Ámbár a közjegyzőnek a hatóságok körüli hatásköre jelen törvényben végleg szabályozható nem volt, mégis szükségesnek találtatott egy uj pont alatt „a hagyatékok tárgyalását" is felvenni, ez által mintegy jelezvén azt, hogy a bizottság a hagyatékok körüli eljárás tetemes részét a közjegyzőre ruházandónak véli. ad 66. §. A közjegyzői okiratok közhitelessége érdekében szükségesnek mutatkozott azon tagadhatlan szigorú intézkedést felvenni, hogy azon okirat, melyben vakarás fordul elő, érvénytelen. ad 93. §. Félreértések kikerülése tekintetéből s nehogy alaptalan kifogások által a jóhiszemű hitelezők kijátszassanak, szükséges volt kimondani, hogy a kifogás a foglalás foganatosítását nem gátolja. ad 110. §. Czélszerűség szempontjából ezen szakasz rendelkezése a választmányi (igazgatótanácsi) határozatokra is kiterjesztetett. ad 115. §. Az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése szempontjából szükségesnek látszott följogosítani a közjegyzőt arra, hogy a fenálló kézbesítési szabályok értelmében a kézbesítéseket maga is teljesíthesse. Kivétel csak az esetre tétetett, ha a fél tartózkodási helye ismeretlen, midőn tehát gondnok kirendelésének s igy bírói intézkedések szüksége forog fen. ad 116. §. Ezen nagyfontosságú s nagy horderővel biró uj §-nak felvételére a mindennapi tapasztalásból mentett hiány érzete vezette a bizottságot. Köztudomású, hogy mily nehéz jelenleg beigazolni valamely közlemény tartalmát. Az elküldés megtörténtének igazolásával a közlemény tartalma még nincs igazolva, s a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy a legigazabb jogot is bizonytalanná teszi az elégtelen bizonyíték. Midőn tehát a bizottság ezen intézkedést a törvénybe felvette, a bizonyításnak egy, eddig úgyszólván nélkülözött módját szolgáltatta a közönség kezébe s javította vele az igazságszolgáltatást. ad 125. §. Már az 63. §-nál jeleztetett, hogy a hagyatékok körüli eljárásnál a közjegyzőre fontos szerep vár. Ha mindazonáltal a közjegyző e tekintetbeni hatásköre nem részleteztetett, az egyedül azon okból történt, mivel az igazságügyminister oda nyilatkozott, hogy legközelebb lehetőleg még ez ülésszak alatt egy uj öröklési eljárást fog a képviselőház elébe terjeszteni. Ily körülmények között elvi kérdések felvetése által egyrészről egy még be sem terjesztett javaslatnak elébevágni, másrészt pedig a közjegyzői törvényjavaslat életbeléptetését késleltetni a bizottság czélszerünek nem tartotta, hanem az 53. §-nál tett megállapodásához hiven a törvényjavaslat idevonatkozó részét akként szövegezte, hogy az a jelenleg fenálló örökösödési eljárás szabályainak is megfeleljen, de a beterjesztendő uj javaslatnak elébe ne vágjon. ad 173. §. Fontos az eltérés ezen §. s a ministeri javaslat 171. §-a között. Mert ámbár a bizottság az egész törvényjavaslatban következetesen keresztül vitte azon elvet, hogy a közjegyzők működése tekintetében az ellenőrzési jogot ugy a kir. törvényszék elnöke, mint a kir. ügyész gyakorolhatja, már azt még sem tartotta a kamara-rendszer elvével s a törvényjavaslat szellemével megegyeztethetőnek, hogy a kir. ügyész a közjegyzőnél minden előzetes eljárás vagy bírói meghagyás nélkül vizsgálatot is tarthasson s igy a közjegyzők felett főfelügyeletet gyakoroljon. Rendkívüli esetekről a 179. §. rendelkezései eléggé gondoskodnak, s igy a bizottság a kir. ügyész ellenőrzési jogának épségben tartásával csak annyit vélt megengedhetőnek, hogy vizsgálatot a kir. ügyész csak a fegyelmi bíróság utján eszközöltethet.