Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-560. Törvényjavaslat, a Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyságával 1873. évi deczember hó 3-án a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés tárgyában

560. SZÁM. 175 Melléklet az 560. sz. irományhoz. Indokolás a közbüntettesek kölcsönös kiadása tárgyában Nagybrittániával kötött államszerződésről szóló törvényjavaslathoz. A közbüntettesek kölcsönös kiszolgáltatásának ügyében, a magyar törvényhozásnak több pótszerződésen kivül, a melyek által a tényleg fennálló régibb szerződések kiegészíttettek, különösen két főszerződést: az olasz- és svéd-norvég királyságokkal kötötteket volt alkalma az 1870: XXIV. és XXVI. törvényczikkekbe iktatni. E szerződések nagy mértékben megvalósitják azon elveket, melyek az államok belső jogbiztosságára nézve oly fontos kiszolgáltatási ügyben a nemzetközi jog által kifejtettek és érvényre emeltettek. Ezen elvek gyakorlati érvényesítésének terén nevezetes haladás a jelen szerződés, a melyet a közbüntettesek kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában Nagybrittániával létrehozni sikerült. Ez ugyanis egészen a legújabb időkig, még a közönséges bűntettesekre nézve is a legridegebbül értelmezte és érvényesítette az állam területi hatóságának jogát a külföld iránt; és csakis az utolsó években engedett azon irányzatnak, mely az egész művelt világban érvényre emelkedett. A britt parlament 1870-ben alkotott egy — 1873-ban még kiegészített — kiadási törvényt (extradition act, 1870), a melyben bizonyos a törvényben meghatározott bűntettekért üldözött, vagy elitélt és Brittániában vagy gyarmataiba menekült egyének kiszolgáltatásának helyet engedett. Ezen törvény képezte alapját azon tárgyalásoknak, a melyeket a britt kormány kölcsönös kiszolgáltatási szerződések kötése iránt, a külföldi államokkal és különösen monarchiánkkal is kezdeményezett, a melyek azonban a két fél jogi intézményeiben és felfogásában nyilatkozó ellentétek miatt csak most vezethettek eredményre. A britt kormány ugyanis az 1870-iki kiadási törvénynek nem csak lényegéhez, de részben szövegéhez is szigorúan kötve levén, s ez okból a szerződési terv kidolgozását is magának tartván fenn, csak csekély mértékben engedhetett azon kívánságoknak, a melyeket a magyar és osztrák kormányok a szerződés czéljának nagyobb biztosítása végett tettek. Ezen kívánságok azonban nem voltak oly nagy horderejűek, hogy miattuk indokolt lett volna az egész szerződés rendkivüli előnyeit elejteni: s ezért a magyar kormány készséggel hozzájárult a szerződés megkötéséhez, habár az eddig kötött szerződésekhez képest több eltérést tüntet is fel. A jelen szerződés és régibb hasonló — különösen a svéd és olasz — szerződések közt lényeges eltérések különösen három pontban mutatkoznak, névszerint: 1) a kiadás alapjául szolgáló büntettek meghatározásában; 2) a kiszolgáltatás körüli eljárásban, és végre 3) abban, hogy a jelen szerződés a büntető eljárásban kölcsönösen nyújtandó jogsegélyre különösen tanúkihallgatások és egyéb hivatalos eljárások foganatosítására nézve semmi intézkedést sem tartalmaz. A mi az első pontot, vagyis a kiszolgáltatás alapjául szolgáló büntetendő cselekmények meghatározását illeti, ugy, a mint ez a szerződés II. czikkébe felvéve van, a következőket tartom szükségesnek előadni. Mindenekelőtt nehézségeket okozott a büntettek osztályozására és megnevezésére szolgáló magyar és angol kifejezések közt fennforgó különbözőség, a mennyiben az angol kifejezés alatt értett bűntett majd szűkebb, majd tágabb körre terjedt ki, mintsem a magyar megnevezés által