Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-560. Törvényjavaslat, a Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyságával 1873. évi deczember hó 3-án a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés tárgyában

172 560. SZÁM. ződő államok bármelyikében erre illetékes más hatóság által, oly feljelentések, panaszok, bizonyítékok alapján, vagy oly nyomozatok után kibocsátott elfogatási parancsra, melyek az elfogatási parancsot kibocsátó személynek véleménye szerint, a menekültnek elfogatását azon esetben indokolnák, ha a cselekmény azon helyen követtetett volna el, vagy az ítélet ott hozatott volna, a hol ezen felsőbbség létez. Feltételeztetik azonban, hogy a kiadatás iránti megkeresés,- a megkereső állam diplomatiai képviselője által, az ezen szerződés IX. czikkének megfelelő módon, a legrövidebb idő, s legfölebb 14 nap alatt, elő fog terjesztetni; ellenkező esetben az elfogatott szabadon bocsáttatik. XII. czihh. A kiadás csak az elfogatás utáni 15 nap lejártával, és csak az esetben eszközöltetik, ha a bizonyitékok elegendőknek találtattak arra, hogy az elfogott elleni fővizsgálatnak elrendelését, ha a büntetendő cselekmény a megkeresett állam területén követtetett volna el, ezen állam törvényei szerint indokolják vagy azt bizonyitsák, hogy az elfogott egyén ugyanaz azzal, a ki a megkereső állam bíróságai által elitéltetett. XIII. csikk. A megkeresett állam hatóságai kötelesek a fennebbi határozatok szerint általuk teljesítendő bírálatnál, a másik államban jegyzőkönyvbe vett eskü alatti tanúvallomásoknak úgyszintén ily eredeti tanuvallomási jegyzőkönyvek másolatainak, valamint az elfogatási parancsoknak és büntető Ítéleteknek teljes bizonyító erőt tulajdonítani; feltéve: hogy ezen iratok azon állam valamelyik birája, felsőségi személye vagy hivatalnoka által írattak alá és megesketett tanú által, vagy az igazságügyminister, vagy más államminister hivatali pecsétével hitelesíttetik. Magistrate, Judge of the Peace, or of any other competent authority in either country, on such intormation or complaint, or such evidence as would, in the opinion of the person issuing the warrant, justify the issue of a warrant if the crime had been committed or the prisoner convicted in the district in which the authority happens to be; provided, however, that he shall be discharged if, within the shortest time possible and at the utmost within fourteen days, a requisition for his surrender in accordance with the terms of Article IX. of this Treaty is not made by the Diplomatic Agent of the State which demands his extradition. Art. XII. The extradition thall not take place before the expiration of fifteen days from the apprehension, and then only if the evidence be found suffícient, according to the laws of the State applied to, either to justify the committal of the prisoner for trial, in case the crime had been committed in the territory of the said State, or to prove that te prisoner is the identical person convicted by the Courts of the State which makes the requisition. Art. Xni. In the examinations which they have to make in accordance with the foregoing stipulations, the authorities of the State applied to shall admit as entirely valid evidence the sworn depositions or statements of witnesses taken in the other State, or copies thereof, and likewise the warrants and sentences issued therein, provided such documents are signed or certified by a Judge, Magistrate, or Offícer of such State and are authenticated by the oath of somé witness, or by being sealed with the official scal of the Minister of Justice, or somé other Minister of State.