Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-551. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak jelentése a földadó szabályozási törvényjavaslatról

551. SZÁM. 103 2 •(. alatti melléklet az 551. sz. irományhoz. A képviselőház I. osztályának különvéleménye „a földadó szabályozásáról" szóló törvényjavaslat 52—70. §-a tárgyában. A „földadó szabályozásáról* szóló törvényjavaslat 52—70. §§. azon eljárás részleteire vonatkoznak, a mely a földbirtok becslése alkalmával követendő. A központi bizottság által elfogadott szöveg szerint ez eljárás a jövedelmi fokozatok megállapításából s ennek végleges befejezése után a földrészleteknek ehhez képest osztályozásából áll, mely teendők mindegyike három hatóságon vezettetik keresztül, azon különbséggel mindazonáltal, hogy az elsőnél, a fokozatok megállapításánál, a felszólamlási eljárás mindjárt a járási bizottság által történt megállapítás után nyilik meg, s a magasabb rendű bizottságoknál a megáll apitási eljárással kapcsolatosan eszközöltetik, az osztályozásnál pedig csupán ennek az országos bizottság által való bejegyzése után kezdődik, s külön képezi ismét mind a három hatóság tárgyalásának anyagát. A képviselőház első osztálya ellenben nem e módozatok mellett véli a becslést legczélszerübben foganatosithatonak, hanem oly eljárás elfogadását ajánlja a tisztelt háznak, a mely szerint a fokozatok elsődleges mintaterek szerinti megállapítása csupán ideiglenes volna; az osztályozás csakis egy hatóság, a járási bizottság által állapíttatnék meg, s az erre vonatkozó felszólamlás felett véglegesen a második fokú hatóság, a kerületi bizottság határozna; végre a jövedelmi fokozatok végleges megállapítása az ezekre vonatkozó felszólamlási eljárással együtt csakis az osztályba sorozás és ez elleni felszólamlási eljárás teljes elintézése után volna eszközlendő. Az eljárási elvek ilyszerü módosítására és az 52—70. §§. szövege ennek megfelelő átalakítására az első osztályt azon meggyőződés indította, hogy a központi bizottság által elfogadott rendszer részben kivihetetlen, eredménye pedig mindenesetre hiányos és egyenlőtlen. Kivihetetlen ugyanis a sorozási munkálatok helyes megállapítása a másod- és harmadfokú hatóságok, és az erre vonatkozó felszólamlások elintézése az országos bizottság által. A sorozási munkálat lényegéhez tartozik, hogy a helyszínén eszközöltessék, tulajdonképen tehát kizárólag a járási bizottság hatáskörébe illik. S ha azon tekintetből, hogy ez egyes esetben talán elfogult lehet, nem is zárhatni ki a fölszólamlást a kerületi bizottsághoz, mely ily körülmények közt szintén csak a helyszínén vizsgálhatja meg a viszonyokat, — szembeötlő, hogy oly óriásu tömegű részlet átvizsgálása, minő az egyes földparcellák osztályozott sorozata, kimeritőleg a kerületi|bizottságnál nem eszközölhető, annál kevésbé az országosnál. A felszólamlások halmaza is az egyes földrészletek osztályozását illetőleg kétségen kívül oly tetemes leend, hogy ez által a helyi viszonyoktól úgyis nagyon távol álló országos bizottság működése csaknem teljesen megakasztatnék, s hogy az egyes csekély részletek helyreigazításának tömkelegében az általános áttekintet megzavartathatván, az arányok az ország részei közt való fentartásának fontosabb feladata ennek folytán könnyen szem elől tévesztethetnék. Hiányos és egyenlőtlen volna pedig előreláthatólag a központi bizottság által javaslatba hozott eljárás eredménye, mivel semmi orvoslatról nem gondoskodik a fokozatoknak első izben való netaláni hibás megállapítása esetére. Ez pedig annál könnyebben előfordulhat, mivel fokozatok megállapítása idején csupán a mintaterek ismeretesek még, csakis ezek szerint ítélhetni, s igy a fokozatok sikeres megállapítása csakis a mintaterek szerencsés kijelölésétől függ. Minthogy továbbá egy járásban csupán