Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
230 516. SZÁM. lálására irányult, mely elérhetővé tenné, hogy társulati vallatunk lehetőleg az államkincstár ujabbí etrheltetése s a részvényesek károsodása nélkül ismét szilárd alapokra fektettethessék, s ugy a közjó, valamint a társulat érdekében izmos és életképes intézménynyé fejlesztessék. Az ezen kettős czél elérésére saját meggyőződésünk szerint alkalmas tervet, a kérdés hosszas és beható tanulmányozása utján feltalálván, annak keresztülvitelét m. év szeptember hó 29-én hosszabb s részletesen indokolt felterjesztésben a m. kormánynál javaslatba is hoztuk. Ezen irányban tett javaslataink lényege következő volt: A m. kormány, illetőleg a törvényhozás engedje meg, hogy a társulati vasút hálózata kiterjesztethessék, nevezetesen az egy pest-galaczi vasút vállalattá alakittathassék át: azon deficit pótlására, mely a keleti vasút eddigi vonalainak épitésénél kitűnt, az állam a pályafolytatásokra nézve kamatbiztositást engedélyezzen. Az eddig élvezett kamatbiztositás összege az ujabban nyújtandó garantia összegével egyesítendő s az uj vállalat alaptőkéje akként beszerzendő, hogy a részvénytőke az elsőbbségi kölcsön összegével oly arányban álljon, mint 55: 45-hez. Az elsőbbségi kötvények kamatainak s törlesztési hányadának fedezésére megkívántató összeget az állam az engedély egész tartamára, illetőleg azon időpontig biztosítja, mig a kötvények teljesen törlesztve nem lesznek. A részvények kamatainak fedezésére ellenben az állam bizonyos megszabott évi összeget csak 10 év tartamára biztosit, ezen időt az egész pályahálózat forgalomba tétele napjától számítva. A 10 éves időszak lefolyása után az állam a részvényeseknek még csak azon összeget biztosítja, mely a részvénytőke törlesztésére megkívántatik. Végre az állam által előlegezett pótösszegek csak azon jövedelmi feleslegből lennének visszafizetendők, mely a pálya jövedelméből a részvények után eső 5% kamat kifizetése után fennmarad. Az ezen javaslatok alapját képező uj vonalhálózat s építési költségvetéssel összekötött pénzügyi terv kitünteté, hogy a szerint, a mint az engedélyeztetni kért uj vonalak hossza az e tekintetben előterjesztett alternatív javaslat szerint — 588 vagy 358 kilométerrel állapittatik meg, az állam a keleti vasút által már jelenleg élvezett 3,751.675 frt évi biztosítási összegen felül a fennebb érintett első tiz év alatt az első esetben 5,282.000 frttal, a második esetben pedig 3,677.350 írttal fizetne évenkint nagyobb biztosítási összeget, mig a tiz év leforgása után a kötelezett biztosítási többlet évenkint csak 707.680 frt, illetőleg 36.680 frtra rúgna. Ezen ideiglenes tehertöbblettel — ideiglenesnek mondjuk, mert tekintettel arra, hogy az állam a 10 év leforgása után pusztán az elsőbbségek kamatait biztosítaná, a biztosítási teher 10 év után sajátkép csak névszerinti lenne — szemben állana a jelenlegi hálózatnak 610 kilométerről az első esetben 1.198, a második esetben pedig 968 kilométerre emelt hossza; továbbá azon tény, hogy a társulati pálya, mely jelen alakzatában az állami kamatbiztositást előreláthatólag az évek hosszú során át szükséglendi, egyrészt jelenleg fennálló függőségéből szabadulva önálló fejlődésnek eredhetne s másrészt helyi jellegét leöltve, az ország fővárosát a fekete-tengeri kikötőkkel összekötő világkereskedelmi vonallá válnék, mely a közvagyonosodást előmozdító nemzetgazdászati fontosságán kivül bizonyára hadászati szempontból is nagy jelentősséggel bírna. Az állam részére, a társulat érdekeinek csorbítása nélkül, sőt azoknak jelentékeny előmozdításával biztosított ily előnyök mellett bizvást remélhettük tehát, hogy javaslataink a m. kormány által a tárgy fontossága s az intézkedés sürgősségénél fogva gyors elintézésben részeltetnek annál is inkább, minthogy azok természetüknél fogva hosszasb előzetes tárgyalásokat és törvényhozási intézkedést igényeltek. Sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy ezen reményünkben csalatkoztunk, s miután szó-
