Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
516. SZÁM. 187 A társulati részvények- s elsőbbségi kötvényeknek a szerződésekben megállapított kibocsátási árára nézve kiemeljük, hogy az egy időben alakult más magyar-osztrák vasuttársulatok — az általános pénzbeszerzési költségek levonása után — szinte nem tettek nagyobb tényleges alaptőkére szert, mint mennyi a keleti vasút papírjai után a társulat rendelkezésére került; a szerződések tehát e tekintetben is elfogadhatóknak látszottak. Egyébiránt megjegyzendőnek tartjuk, hogy a munka-kimutatási összegek utalványozása Warring testvérek részére névszerinti értékben eszközlendő, a mennyiben tehát a fizetési eszközül kikötött részvények és kötvények megállapított ára 64°/ 0 , illetőleg 74°/ 0-kal ezüstben lett volna a társulat javára elszámolandó, ezen elszámolásnak az utalványozásnál is ezüstben kellett volna eszközöltetnie, s igy azon összeg agio-különbözete, mely Warring testvéreknek kiutalvány oztatott, még ha a bizottság nézete helyesnek fogadtatnék is el, számításba még sem vétethetnék. A fővállalkozók szerződésszerű biztositéka 1,200.000 frt volt, mely az L, II. és III. építési vonalszakasz befejezése után felerészben, s csak azon arányban lett volna kiszolgáltatandó, mely arányban a IV. szakasz építése előrehalad, a másik felerész az épités teljes befejezése s az egész hálózat átvételéig a társulatnál hagyandó ; ezen felül nagyobb biztosítékul az összes építési felszerelés. és készlet zálogul volt lekötve: míg az engedély-okmányt tárgyalt törvényhozás az engedélyestől csak 1,000.000 frt biztosítékot követelt meg, mely az üzletbevett vonalak aránya szerint van kiadandónak határozva. A felülvizsgálatra vonatkozó jelentési pontra nézve meggyőződésünket fejezzük ki, hogy a szerződések idevágó határozmánya ellenére is sikerült volna maga a szerződés alapján fővállalkozóinkat a m. kormány által követelt pótmunkák teljesítésére kötelezni; erre azonban nem került a sor, miután a válság előtt egy felülvizsgálat sem nyert végleges elintézést. A bizottsági jelentésben annyira hangsúlyozott „jótállási időkről" az engedély-okmányban említés sem tétetik, sőt azaz 1 millió forint biztosítékot a megnyitott vonalak aránya szerint visszaadandónak rendeli, tehát jótállási levonásokat fenn nem tart. A mi a nagyvárad-kolozsvári vonalon utólagosan teljesített munkákat illeti, az ezekre kiadott tetemes összegek nem a szerződések kérdésben lévő határozmányának következményei voltak, hanem a fennebb már emiitett elemi csapásoké, melyek a fővállalkozók távozása után beálltak. Ezen kérdésnél is, mint a bizottsági jelentésben különösen még kiemelt egyéb hiányoknál, az ügy biztosan egészen más fordulatot veendett volna, ha a fővállalkozók nem idegenek, kik a válság beálltával szerződésszerű kötelezettségeik teljesítésére csak Angolhonban folytatandó hosszas perlekedés utján lettek volna szoríthatók. A mi továbbá a fönnebb idézett vádpont második részét illeti, hogy t. i. az igazgató-tanácselső üléseiben a franczia szerződéseken még tul is ment, s ugy az engedély-okmány (?) mint az alapszabályok egyes lényeges határozmányait megsértette, — e tekintetben a bizottság különös súlyt fektetni látszik, az 1869. február 15-iki ülés jegyzőkönyvének mellékletét képező pótegyezményekrei nevezetesen arra, hogy ezen egyezmények szerint: a) a társulati főmérnök állása az építési idő alatt történő üresedés esetében az igazgatótanács által, a fővállalkozókkal egyetértoleg, töltendő be, s hogy a társulati alkalmazottak egyenesen a főmérnöknek rendeltettek alá; b) az angol-osztrák banknak s a fővállalkozóknak fenntartva lett, hogy előbbi 4, utóbbiak pedig 1 igazgató-tanácsost jelölhetnek ki, s ezen joggal még az esetben is birni fognak, ha az általuk kijelölt egyik vagy másik tag időközben kilépne, mi egyenesen az alapszabályok 53. §. határozmányába ütközik, mely szerint az üresedésbe jövő helyeket ideiglenesen az igazgatótanács önállólag tölti be; végre: 24*
