Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

475. SZÁM. egész tiszta jövedelmet elnyelnék az e kötvények után eső kamatok, s a részvényesek, kiknek szelvényei eddig az építési tőkéből beválhatok voltak, jövőre egyátalán minden kamatélvezettől el fognának esni, azon egész időre, mig a pálya jövedelme az államilag biztosított összegen alól marad. A dolgok ily állása mellett előrelátható, hogy a még mindig 80 frton felül álló részvények szinte teljesen elértéktelenednének, s egyátalán elárusíthatlanná válnának, mi hosszú időre egyértelmű lenne a beléjük fektetett értéknek megsemmisülésével. Előadtuk a vállalat keletkezésének történetét, rámutattunk azon fontosabb mozzanatokra, melyek annak engedélyezése, a szükséges tőke beszerzése, a részvénytársulat megalakítása, a kiépítés folytatása s részenkinti befejezése körül figyelmet érdemelnek. Felderítettük egyrészről azt, hogy a kormány az állam érdekei megóvása tekintetéből a pályának czélszerü és az engedély-okmány határozatainak megfelelő építése és felszerelése felett szigorúan őrködött is, a törvényben és állása természetében gyökeredző jogait kellőleg gyakorolta; de felderítettük másrészről azt is, hogy csakis ebben és ennyiben megállapítható felügyeleti s ellenőrzési jogát a társulat magán-ügyeire egyátalán nem vélte kiterjeszthetni, s az államfeltigyeleti jogának czimén bénító hatású, de eredményre úgyis alig vezető gyámkodás gyakorlására magát sem jogosítottnak, sem kötelezettnek nem tartá, hogy az állam az építési tőkének bekövetkezett hiányaiért jogilag felelősségre nem vonathatik, s kártérítésre vagy utánpótlásra nem köteleztethetik. A kérdés gyakorlati oldala most: minő álláspontot kell a dolgok ily helyzetében ügy az államhitel érdekeinek, mint az ezen vaspályával egybekapcsolt pénzügyi, közforgalmi s átalában nemzetgazdászati államérdekeknek, és a mennyire lehetséges a részvényesek érdekeinek megóvása szempontjából is jövőre elfoglalnunk? E kérdésnél nem keressük most, mi juttatá a keleti vasuttársulat ügyét ily szomorú helyzetbe ; nem kutatjuk, ha vájjon lehet-e, kell-e, s mennyiben és kit e helyzetért felelőssé tenni, s érintetlen hagyjuk még azt, vájjon lehető lett volna-e, s miként és mennyiben e helyzetnek megelőzése s a bekövetkezett bajoknak megakadályozása, hanem e helyett az orvoslás szükségét akarjuk hangsúlyozni, s ennek lehetőleg minden oldalra megnyugtató és sikeres módját javaslatba hozni. Hogy az orvoslás szüksége világosabb s az általunk javaslott kibonyolitási módozat helyessége indokoltabb legyen: mindenekelőtt két kiváló körülmény konstatálását látjuk szükségesnek. Az egyik körülmény az, hogy a részvénytőke az állam közbejötte nélkül minden valószinüség szerint teljesen meg fog semmisülni. Ez által azon nem egy irányban szomorú viszhangot keltő tény következik be, hogy egy vaspálya-vállalat, mely több mint 80 mértföldre kiterjedő hálózat kiépítését végezé, mely a törvényhozás által engedélyezve s megfelelő állami biztosítékkal ellátva volt, minden nagyobb állami rázkódás nélkül kénytelen vala részvényei értékét beláthatlan hosszú időre megsemmisülve látni. Kétségtelen, hogy az állam függetlenül a tényleg befektetett összegektől, s az azok beszerzésével együtt járó esélyektől, egy előzetes költségvetés alapjéa, az egész hálózatra számszerű szabatossággal állapitá meg minden egyes pályamértföldre a biztosítéki öszeget, a mint a magyar törvényhozás 1867. óta egyetlen államilag biztosított pályánál is a biztosítéki összeg megállapítása körül az átalány-rendszer ezen elvétől soha el nem tért. Az is kétségtelen, hogy a társulatnak jogában, tehetségében s érdekében is állott, jogait ugy a szükséges összegek beszerzése, mint azok kezelése s az építkezés vezetése körül