Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

70 475. SZÁM. egyúttal, hogy ellenkező esetre kénytelen lenne az építést a fővállalkozó kárára és költségére mások által folytattatni. A vállalkozó ezen felhívásra kitérőleg felelt, miről a ministerium értesittetvén, a rendes ministeri biztos és a közlekedési ministerium egy küldöttje megbízat­tak, hogy a társulat és fővállalkozó között felmerült viszálynak barátságos utón leendő ki­egyenlítését kisértsék meg. Minthogy azonban az e czélból febr. hó 24-én és 25-én tartott értekezletek ered­ményre nem vezettek — sőt constatáltatott, hogy a fővállalkozó a munkálatokat megfelelő mérvben fotytatni nem akarja, az igazgatótanács február hó 27-én és a következő napokon tartott üléseiben a fővállalkozót szerződésszegőnek jelentette ki, s a munkáknak a fővállal­kozó veszélyére és költségére házi kezelés mellett leendő folytatását határozta el, és a mi­nisteriumot minderről márczius 3-án, majd ismételve márczius 7-én értesítette; egyúttal felkérvén, hogy őt a pálya vagyonának, az anyag-készleteknek stb. birtokbavételében támo­gassa, másrészt pedig az angol-osztrák bank irányában, mely a nála letétben levő társulati tőkéket — a párisi szerződésre támaszkodva — az igazgatótanács rendelkezésére bocsátani nem akarta, vállalja magára a jótállást minden a Warring által ellene támasztható követe­lésekre nézve, és ez által eszközölje a társulati tőkéknek az igazgatótanács rendelkezésére bocsátását. A fentebbi kérelmek folytán márczius hó 9-én és 10-én utasíttattak a törvényha­tóságok, hogy a társulatot a pálya és tartozékainak, valamint az anyag-szereknek birtokában védelmezzék meg, mely intézkedésről 1871. évi márczius 11-én 4330. szám alatt az igaz- 13..]* gatótanács is értesíttetett; kijelentetvén ugyanannak egyszersmind, hogy az angol-osztrák bank által követelt jótállást egyedül a társulat — mely a bank biztosítására különben is elégséges vagyonnal bir, — van hivatva átvállalni, és hogy a kormány hajlandó a társulat­nak ez irányban teendő intézkedéseit jóváhagyólag tudomásul venni. Márczius 31-én jelentést tett az igazgatótanács a ministeriumnak, hogy az angol­osztrák bank a társulat által elvállalandó garantiával meg nem elégszik, és hogy Warring az épitési tőke iránt teendő minden intézkedés ellen közjegyzői utón máris óvást emelt. Az igazgatótanácsnak ezen viszonyok közt nem volt más választása, mint vagy per utján kényszeríteni az angol-osztrák bankot, az épitési tőke kiszolgáltatására, vagy a szerződésszegőnek kijelentett épitési vállalkozóval kiegyezni. Az első ut az építések megszakítását elkerülhetetlenül maga után vonja, ezzel alig kiszámítható kár okoztatott volna, részint az intercalaris kamatok szaporodása, részint a félben lévő építmények tetemes megromlása, részint az által, hogy egy teljesen felbontott munkaszervezetet később csak lassan és tetemes áldozatokkal lehet újból megalkotni. Az igazgatótanács tehát a második utat követte és Warringgel egyezségre lépett, mely egyez­mény szerint: a) minden előbbi szerződés, mely Warring és a társulat közt létezett, — meg­szűntnek nyilvánittatik ; b) a társulat átveszi az építés folytatását és ehhez képest a tőkének még meglévő része szabad rendelkezésére álland; c) a vonalokon található összes anyagok, felszerelések stb. egy szóval az alábbi tételek kivételével, minden, mit Warring testvérek a magyar erdélyi vonalokon vasúti vagy épitési czélokra birnak, az ország tulajdonává válik; kivétettek:

Next

/
Oldalképek
Tartalom