Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése
300 476. SZÁM. 1. A mi a 93559 : 644<) kulcs helyességét illeti, tény az, hogy a horváth-szlavon országos küldöttség az osztrák-magyar kiegyezéssel megbizott magyar országos küldöttség albizottságának ülési jegyzőkönyveit áttekintette, de ezek az első tervezet kidolgozásánál betekintés végett nem álltak rendelkezésére, s igy ezekről eddig már azon oknál fogva sem tudhatott semmit, mert ezen jegyzőkönyvnek a fennálló kiegyezési törvény összeállitásánál az előbbi horvát országos bizottság tárgyalási ügyirataihoz nem voltak mellékelve, s még azon jegyzökönyvek és tárgyalási ügyiratok között nincsenek, a melyek annak idejében a magyar és osztrák országos bizottságok által vezettettek s egymással kölcsönösen közöltettek. így tehát a horvát-szlavón országos küldöttség a vele betekintés végett közlött tárgyalási ügyiratokból azon meggyőződést szerezte, hogy a magyar országos bizottságnak a kiegyezkedési 30—70 százalék tétel elfogadásánál az egyenes és közvetett adók összes nyers jövedelme szolgált alapul, hogy ezen alap a hozzájárulási összeg meghatározásánál a Horvát-Szlavonországra nézve is elfogadtatott, s hogy tehát ezen kulcs azonosnak tekintendő, a minek elismerésétől a horvát-szlavón országos küldöttség most sem vonakodik. Mindazonáltal az alólirott országos küldöttség kénytelen kiemelni, hogy ő sem a bizalmas megbeszéléseknél el nem ismerte, sem most helyesnek el nem ismerheti a tisztelt magyar országos küdöttség abbeli nézetét, hogy ezen kiszámitási mód a Magyar- és Horvátországok közötti hozzájárulási arány meghatározásánál az egyedül helyes és igazságos alapot képezi. Ellenkezőleg az alulirt országos küldöttség tekintettel a nagy különbségre az eredményben, mely ezen kulcs alkalmazásából mind a két országra nézve keletkezik, ugyancsak Horvátországra való méltatlanságát nyiltan kiemelte s világosan bebizonyította. Minthogy pedig ez, valamint az Ausztria és Magyarország, ugy szintén a Magyar és Horvátország közt tiz évre jogérvényesen megállapított magában véve helyes kulcsnak kiigazítására indokul nem szolgálhat, az alulirt országos bizottság az ezen kulcsnak helyesbítésére irányzott javaslatát elejtette, és az önkormányzati országos szükségletek fedezése végett a neki megajánlott százalékolást elvben, s a keresztülviteli módozatokra vonatkozó közelebbi határozatoknak fenntartása mellett elfogadta, 2-or a horvát-szlavón országos küldöttség tagjai ugyan a bizalmas értekezések alkalmával a 2., 3., 4.. 5., 6., 7., 10., 11., 12. s 14. §§-ban és az Írásbeli tervezet toldalékában található követeleseikről lemondottak, de ezt csak akkor tették, midőn teljes meggyőződést szereztek maguknak arról hogy a magyar országos küldöttség igen tisztelt tagjai azoknak elfogadását határozottan visszautasították, s hogy a horvát országos küldöttségnek ezen követelésekhez való szilárd ragaszkodása mellett az óhajtott kiegyezés meghiúsulna. 3-or. Az 1868-iki XXX-ik törvényczik 8-ik §-ára nézve mind a két fél által elösmertetett ugy az erdőket illetőleg, a törvény horváth szövege a magyar szöveggel szó szerint meg nem egyez és a horvát küldöttség az akkori tárgyalás után azon feltevésre volt jogosítva, hogy a tisztelt magyar országos küldöttség és horvátországos bizottság megnyugtatása végett kész lesz a magyar szöveget a horváttal öszkangzásba hozni, a mi azonban most a tisztelt üzenetben többé meg nem engedtetik. 4-szer. A horvát országos küldöttség tagjai az 52-ik §-nak a kiegyezési törvényből leendő kihagyását indítványozták ugyan, de távol volt tőlük a gondolat, indítványuknak oly értelmet adni, hogy az alkotmányos bán méltósága katonai teendőkkel való felruházással összeférhető lenne, s éppen azért ők egy tisztelt magyar országos küldöttség egyik tagja által ezen irányban javaslatba hozott módositványt fogadták el, mely mind a két küldöttség részéről jóvá is hagyatott, mely azonban a tisztelt magyar országos küldöttség jelen üzenetében fordul elő. 5-or. A kiegyezési törvény 19-ik §-ára vonatkozólag a horvát országos köldöttség részéről a bizalmas értekezletek alkalmával ismételve megjegyeztetett, hogy a fennálló pénzügyi megállapodás jogosan és méltányosan csak is Horvátország és Szlavónia jelenlegi tartományi területére, nem pedig
