Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése
284 476. SZÁM. A horvát-szlavón küldöttség az adóképességi, illetőleg a közös költségekhez való hozzájárulási aránynak megváltoztatásán kivül a horvát-szlavón pénzügyi kezelés elválasztását ós a horvát-szlavón pénzügyek elkülönítését hozza javaslatba, mint szerinte egyedüli módot, mely, Magyarország és a társországok érdekeinek megfelelőleg, szabályozná a Horvát-Szlavonországok és Magyarország között fennálló pénzügyi viszonyokat. A horvát-szlavón országgyűlés által az 1868: XXX. törvényczikkben megállapított pénzügyi egyezmény módosítására nézve felállított kivánatoknak hordereje igen nagy. Azon javaslatok, melyek az összes ugy egyenes, mint közvetett adók kivetésének, kezelésének, behajtásának a központi kormánytól elválasztását, a horvát kormány részéről átvételét, sőt az egyenes adókra nézve még a törvényhozás közösségének is megszüntetését, az államjavak kezelésének elkülönítését, az azok feletti rendelkezésnek a közös országgyűlés illetősége alól kivételét hozzák indítványba: az egész adórendszer közösségének megszüntetését, s Horvát-Szlavonországok pénzügyeinek teljes függetlenitését jelenti. A horvát-szlavón pénzügyeknek ily iránybani elválasztása a bizottság véleménye szerint nem egyeztethető össze azon elvekkel, melyek sarkkövét és alapját képezik azon államjogi viszonynak, a mely Magyarország és Horvát-Szlavonország között fennáll. Az adórendszer közössége és a pénzügyek összetartozósága ugy a törvényhozás mint kormányzat terén az 1868: XXX. törvény czikknek és az abban körülirt unió kapcsolatnak egyik legfőbb alapelvét képezi. Az albizottság a pénzügyek kettéválasztásában azon kötelékek meglázitását látja, melyek Horvát-Szlavonországokat és Magyarországot összekötik, mert gyengítve látja Szt.-István koronája országainak állami egységét, melyet a pénzügyek közössége erösebb kifejezésre juttat és hatalmasabbá tesz. A pénzügyek elválasztása oly állapotokat teremthet, a melyeknek lehetőségére alkalmat adni nem fekszik sem Magyarországnak, sem a társországoknak jól felfogott érdekében. A fentebb tett számitások kiderítették azt, mennyivel pótolta Magyarország évenkint azon összegeket, melyekkel a törvényes, az adóképesség alapján kiszámított és így egyedül igazságos és helyes és más alapra nem helyezhető hozzájárulási arány szerint Horvát-Szlavonországok a közös kiadásokhoz járulni tartoztak volna. Már ezen tény egymaga tanúsítja a pénzügyek közösségének szükségét, bizonyitja azt, hogy az nem csak az össz-állam, szt.-István koronája alatti Magyarországnak érdekében áll, de különösen a társországokra nézve is a legnagyobb pénzügyi előnyöket tartalmazza. Magyarországra nézve pedig biztosítékot képez arra nézve, hogy Horvát-Szlavonországok vele együtt vállvetve segítik viselni — habár ma még adóképességük szerint arra nem is képesek a nélkül, hogy belszükségleteikre szükséges összegek nagyobb részét is át ne adják — azon kiadásokat, melyek ugy ő felsége többi országa és a magyar szt. korona, mint Magyarország és társországok között közösek. Ha Horvát-Szlavonországok a valóságos arány 'szerint tartoznának tényleg beszolgáltatni a reájuk eső összeget, nem birnák e terhet elviselni. Csak a pénzügyek közössége és a fennálló pénzügyi egyezmény azon alapeszméjének fenntartása, mely szerint Horrát-Szlavonországoknak belszükségleteik fedezésére jövedelmeik bizonyos százaléka bocsáttatik rendelkezésére az, a mi Horvát-Szlavonországokat tulterheltetés ellen biztosítja és azoknak valóságos érdekeit is minden körülmények között leginkább megóvni képes. Az albizottság e szempontoknál fogva azon módosításokat, melyekkel a horvát-szlavón küldöttség az 1868: XXX. törvényezikk 8. §-ának változtatását czélozza, a maga részéről elfogadhatónak nem tartja. Az albizottság nézete szerint az 1868: XXX. törvény czikknek a pénzügyekre vonatkozó
