Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése
280 476. SZÁM. az államországi járulékra létrejött pénzügyi egyezséget, mely az 1867. évi XV. törvényekben nyert kifejezést és Horvát-Szlavonországok részéről is elfogadtatott, oly bevégzett ténynek tekinti, mely Magyarország és Horvát-Szlavonországok között többé vitatárgyat nem képezheti arra nézve sem, hogj azon országok hozzájárulási aránya ezen járulékot illetőleg külön szabályoztassék. Azon évi járulékot, melylyel Magyarország az államadósságokhoz méltányossági szempontból hozzájárult, az 1867: XV. törvényczikk állandó, további változás alá nem eső Összegben állapit totta meg. Ezen évi járuléknak fizetése ép oly közös kötelezettsége a magyar szt. korona összes orszá^ • gainak, mint az 1867: XII. törvényczikk értelmében közösöknek kijelentett államügyek költségeihez való hozzájárulás. Erre nézve Magyarország és Horvát-Szlavonországok között a hozzájárulás más kulcsát felállítani, mint a többire, már e teher közösségénél fogva sem lehet. Azon adóssági teher keletkezésének történetét vizsgálni, annak természetét kutatni, és arra nézve az ebből merített indokok alapján a hozzájárulási arány módosításáról tanácskozni, a küldöttség magát hivatva nem érzi. Az államadóssági járuléknak Magyarország részéről fizetése, miután azt az ország törvény által elvállalta, oly sarkkövét képezi az 1867. évi törvényeknek, melyre nézve vitatkozásokba bocsátkozni, a bizottság nem tartja ezen tárgyalás keretébe valónak. A horvát-szlavón küldöttség a közösügyi kiadásokból a határőrvidék után vállalt 2°/ 0 azon részének átvételére késznek nyilatkozik, a mely a horvát-szlavón határőrvidékre esik. Az albizottság nézete szerint mindaddig, míg a határőrvidéki terület polgárosítása be nem következik, időelőtti lenne a hozzájárulási aránynak ezen okból megváltoztatására nézve intézkedni, A polgárosítás megtörténte után akkor, ha Horvát-Szlavonországok azon összes területnek polgári kormányzatát tettleg átvették, áll elő ezen kérdés elintézésének szüksége, akkor a közös kiadásokhoz való hozzájárulási arány a változott nyers-jövedelmek alapján mindenesetre kiigazítandó lesz, addig csak a tényleg polgárosított terület — Belovármegye — jövedelmeinek számbavétele mellett erre való tekintetből lesz az arány módosítandó. A horvát-szlavón küldöttség Horvát-Szlavonországok érdekeire és állására nézve sértőnek és lealázónak tartja azt, hogy az 1868: XXX. törvényczikk a beiigazgatási szükségletet tíz évre 2,200.000 frt változatlan átalányban határozta meg. A küldöttség munkálata szerint a törvény ezen rendelkezése a fejlődés alapelveível ellenkezik és gátolja azon országok előrehaladását. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az 1868: XXX. törvényczikk a pénzügyi egyezmény kiindulási pontjául azon egyedüli helyes elvet állította fel, hogy a közösöknek elismert ügyek költségeinek fedezésére a magyar korona összes országai adóképességök arányában kötelesek hozzájárulni. Ezen adóképességi arány ugyanazon hivatalos adatok szerint, a melyeknek alapján a magyar korona országainak a közösügyek költségeihez hozzájárulási aránya ő Felsége többi országaival szemben tiz évre meghatároztatott, ugyanazon időre Magyarországra nézve 93'5;5922 04 Horvát-Szlavonországokra nézve 64 . 407 07,74 9 százalékban állapíttatott meg. Miután azonban Horvát-Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fenntebb érintett adóképességi kulcs szerint a közös ügyek költségeiből reájuk esnék, csak ugy birnák fedezni, ha beligazgatásukra szükséges összeg nagyobb részét is átadnák: az 1868: XXX. törvényczikk Horvát-Szlavonországok beiigazgatási szükségletét tiz évre 2,200.000 frtban állapította meg. Ennek fedezésére ugyanazon időre a Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adóinak 45%-a szolgál. Ezen adók 55%-a pedig a közös költségekre fordíttatik. E jövedelmekből kivétettek a bor- és husfogyasztási adók, melyek kizárólag Horvátország javára esnek, és a földteherraentesitési járulék, melyet Horvát-Szlavonországok külön kezelnek, de melynek hiányát Magyarország előlegezi. A törvény azon czélból, hogy Horvát-Szlavonországok bel-
