Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-462. Törvényjavaslat, a középtanodai oktatásról

. 462. SZÁM. . • 387 Senki sem vonhatja kétségbe a latin nyelv és irodalomképző hatását és szükségességét a maga helyén, ámde valamely nyelvnek felvétele a rendes tantárgyak közé csak akkor indokolt, ha tanitása annyira vihető, hogy művelő hatása nyomatékosan érezhető legyen; ily haladást azonban a latin nyelv a reáltanodákban sohasem fog eszközölni. Még a poroszországi 9 osztályú reáltanodák tanárai is bevallják, miszerint a tanulók nem haladnak a latin nyelv ismeretében annyira, hogy az irodalomnak is hasznát vehetnék. Nálunk annyira sem fognának menni, mint Poroszországban, minthogy a 8 osztályú intézetben kevesebb idő áll rendelkezésre, mint a 9 osztályúban. De a műegyetemen, hová a reáltanodákban készülnek, nincs is alkalmuk az ifjúságnak classicai tanulmányaikat folytatni; technicai életpályájuk pedig tőlük inkább az ujabb nyelvek ismeretét követeli, melyeken azon szakmunkák irvák, melyekre további kiképzésükben szükségük van; e téren a latin nyelv tudásának kevesebb hasznát fognák venni. Ebből világos, hogy a technikusnak életpályája sikeres megfutásához a latin nyelv tudására szüksége nincs. . Azon érvek, melyek a latin nyelv szükségessége mellett felhozatnak, épen nem olyanok, hogy megdönthetők ne volnának. A latin nyelv védelmezői azt mondják, hogy a terminológia megértésére igen szükséges, pedig tény, hogy e nyelv ismerete távolról sem elégséges a tudományos terminológia megértésére s megmagyarázására. Mondják továbbá, hogy annak, ki talán a reáltanodából a gymnasiumba akar átlépni, könnyiti az átmenetelt. Erre azt kell megjegyezni, miszerint az ily átmenetel nincs megakadályozva az által, hogy a latin nyelv nem vétetik fel a rendes tantárgyak közé. Azoknak, kik jövő életpályájuk iránt nincsenek tisztában, minden reáltanodában lesz alkalmuk a latin nyelvet rendkivüli tantárgyként tanulhatni. A latin nyelvet ily átlépők kedvéért rendes tantárgyul felvenni annyit tenne, mint az átalános czélt esetleges kivételnek feláldozni. Eddigi tapasztalás szerint ugyanis az átlépők száma alig Vioos így sohasem volna indokolva "|

100-ot kötelezni éveken, át egy oly tantárgy tanulására, melynek reális hasznát venni nem fogják és melynél rajok nézve sokkal hasznosabbat tanulhatnak. Hogy az, ki latinultud, könnyebben tanulhat meg bármely román nyelvet, bizonyos; csakhogy azt sem lehet tagadni, miszerint azon idő alatt, mely a latinnak megtanulására kívántatik, két élő nyelvet is megtanulhat. Mindezen okoknál fogva czélszerübb a reáltanodákban a latin nyelv mellőzése mellett rendes tantárgykép a francziát tanittatni. A franczia nyelvnek felvételét ajánlja azon körülmény, hogy az jelenleg még mindig uralkodó s átalában ismert nyelve Európa művelt köreinek. De nyelvtanának képző ereje alig lesz csekélyebb mint a latiné, alaktana nem oly gazdag ugyan ugyan, de mondattana annál inkább és oly finomsággal bir, melynél tökéletesebbet néha a latinban is hiába keresnénk. Ehhez járul még remek irodalma és nagy bősége mennyiségtani, természettudományi s technikai jeles művekben, melyeknek felhasználására a franczia nyelvnek tudása a legjobb kulcs. Nemzetségi viszonyainknál fogva lehetnek oly középtanodák, melyeknél a tannyelv nem magyar ugyan, de azért a magyar nyelv ily esetben is mindenütt rendes tantárgy; követeli ezt az 1868: XLIV. törvényczikk, mely szerint az állami tanintézetekben gondoskodni kell arról, hogy a hon bármely nemzetiségű nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik. A német nyelvnek középtanodáinkban rendes tantárgyul való felvételét a német nemzettel való közvetlen érintkezésünk és nagy kifejlettségü tudományosan művelt irdalma eléggé igazolja 49*